KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Milliárdos fiúk klubja

Jankovics Márton

Billionaires Boys Club – amerikai, 2017. Rendezte: James Cox. Írta: Captain Mauzner. Kép: James M. Muro. Zene: Joel J. Richard. Szereplők: Ansel Elgort (Joe), Kevin Spacey (Levin), Taron Egerton (Dean), Emma Roberts (Sydney), Jeremy Irvine (Kyle). Gyártó: Armory Films / Elevated Films. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 108 perc.

 

Egy film, amiből nem sikerült Kevin Spacey-t kiradírozni, így fatális áldozatául esett a színész tavaly kirobbant zaklatási botránysorozatának. A Billionaire Boys Clubot fű alatt, marketingkampány nélkül mutatták be a nyáron, és alig több mint 600 ezer dollárt hozott be az amerikai mozikban. A jó hír az, hogy nem egy remekmű süllyedt el méltatlanul a #Metoo-mozgalom hullámai közt, hanem egy középszerű, teljesen feledhető tanmese a kapzsiság veszélyeiről, ami – főhőséhez hasonlóan – sokkal többnek próbál tűnni, mint amennyire futja a képességeiből.

James Cox író-rendező a mai napig börtönben ülő John Hunt történetét dolgozta föl, aki a 80-as években adta ki magát üzleti zseninek, hogy gazdag kaliforniai fiatalokat behülyítve építsen piramisjátékot – ám a rozoga konstrukció hamar a fejére dőlt, és még két gyilkosságba is torkollt az ügy. A Billionaie Boys Club mintha a Wall Street farkasa nyomdokain próbálna járni, de túl klisés, jellegtelen és unalmas, hogy felvegye Scorsese tőzsdefilmjének eszelős ritmusát, és akár egy pillanatra is átragassza a nézőre az eszelős luxus igézetét. Cox sem a gyors felemelkedést, sem a menetrendszerűen érkező bukást nem képes átélhetően bemutatni, inkább csak enerváltan illusztrálja az eseményeket, míg narrátorával mindig kimondatja a nyilvánvalót, nehogy teljesen elveszítsük a kapcsolatot a cselekménnyel. Egyedül a főszereplőinket megforgató idősebb svindler, Ron Levin figurája emelkedik ki a kétdimenziós mezőnyből, de az is csak Spacey alakítása miatt, akiről régóta tudjuk, hogy álmából felébresztve is bármikor eljátszik egy manipulatív, de minden ízében elegáns szemétládát. Megmenteni persze ő sem tudja a filmet az érdektelenségtől, de – ahogy egy igazi szélhámoshoz illik – egy pillanatra legalább elhiteti, hogy talán kisülhet belőle valami.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13923