KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Húzós éjszaka az El Royale-ban

Kovács Patrik

Bad Times at the El Royale – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Drew Goddard. Kép: Seamus McGarvey. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Jeff Bridges (Daniel Flynn atya / Dock O’Kelly), Cynthia Erivo (Darlene Sweet), Dakota Johnson (Emily Summerspring), Jon Hamm (Laramie Seymour Sullivan / Dwight Broadbeck), Chris Hemsworth (Billy Lee). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 141 perc.

 

Míg rendezői bemutatkozása (Ház az erdő mélyén) horrorklisékből gyúrt, meglehetősen hígvelejű pastiche volt, Drew Goddard második nagyjátékfilmje már cél- és küldetéstudatos mozi. A Húzós éjszaka az El Royale-ban zárt térre komponált thriller; a címbéli szálló szimbolikus helyszín (épületét még Kanada és Nevada közös államhatára is kettészeli), ugyanis az itt összesereglő, sötét múltú idegenek – egy lecsúszott énekesnő, egy rámenős porszívóügynök, egy fiatal hippilány, egy Alzheimer-kóros pap – hamar lelepleződnek, és kiderül róluk, hogy vállukat a hatvanas-hetvenes évek Amerikájának kollektív traumái és bűnei nyomják. Az El Royale tehát társadalmi röntgenkép, ám sem Vietnamról, sem a faji előítéletekről, sem az elharapódzó erkölcsi válságról nem tesz újszerű vagy elgondolkodtató állításokat, karaktervezérelt bűndrámaként viszont ragyogóan működik. A szkriptet is jegyző Goddard hősei sokrétegű és azonosulásra késztető figurák, jórészt nekik köszönhető, hogy a túlméretezett játékidő ellenére alig lankad a nézői figyelem.

Goddard a kusza cselekményszálakat is furfangosan gabalyítja össze, az utolsó szekvencia a míves feszültségépítés iskolapéldája, a korhű tárgyi miliő pedig roppant impozáns. Az El Royale egyébiránt cseppet sem originális darab. A rendező nemcsak Tarantino kultuszműveit (Kutyaszorítóban, Ponyvaregény) idézi meg (rugalmas időkezelés, fejezetekre osztott cselekmény, blikkfangos párbeszédek), de a Coen-fivérekre (Nem vénnek való vidék), továbbá a klasszikus film noirra és a Lost-tévészériára is kikacsint. Goddard azonban nem pozőrködik, hanem tudatosan szintetizálja a hatásokat, stiláris remeklései (az egybeállításos nyitójelenettől az infernális hangulatú végkifejletig) pedig ígéretes tehetséget sejtetnek. Olyasvalakit, akinek egy színtisztán eredeti film levezényléséhez is lenne elég puvoárja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13865