KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
   2018/november
HOLLYWOOD CENZORAI
• Pápai Zsolt: Bűn és büntetlenség Óhollywood – Budapest
• Hegedüs Márk Sebestyén: Amerikai lázadó Preston Sturges és a Hays-kódex
• Varró Attila: Doktor Dorothy és Ms. Arzner Dorothy Arzner
• Vincze Teréz: A csillagszületés mítosza Csillag születik
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 2. rész
• Szalkai Réka: Egy nehéz nap Beszélgetés Szilágyi Zsófiával
• Kovács Bálint: A nő huszonnégyszer Egy nap
• Pető Szabolcs: Curtiz Kanadában Beszélgetés Topolánszky Tamás Yvannal
• Kovács Gellért: „Picassót sem lehet átdolgozni” Beszélgetés Milorad Krstić-csel
• Benke Attila: Festményrablós terápia Ruben Brandt, a gyűjtő
• Klacsán Csaba: Jó lenne, ha lennének hősök Beszélgetés Ujj Mészáros Károllyal
EURÓPAI RÉMMESÉK
• Varga Zoltán: A gyötrelem összeesküvői Alex van Warmerdam enigmái
• Dunai Tamás: Intertextuális olvasztótégely Neil Gaiman: Sandman
• Varró Attila: Haláltáncok Luca Guadagnino: Suspiria
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kísérletből intézmény Miskolc – CineFest
ÚJ RAJ
• Soós Tamás Dénes: A határátlépő ZiadDoueiri
KRITIKA
• Huber Zoltán: A betöltendő űr Az első ember
• Vágvölgyi B. András: Az igazság kiüresítéséről Donyeci történetek
• Kovács Patrik: Mint űzött vad A szent és a farkas
• Teszár Dávid: Gangnam ballada Gyújtogatók
• Kolozsi László: Ledarált Paradicsom Paraziták a paradicsomban
MOZI
• Fekete Tamás: A fakír, aki egy IKEA-szekrényben ragadt
• Lichter Péter: Bohém rapszódia
• Vajda Judit: A Meztelen Juliet
• Kránicz Bence: A végzet órája
• Kovács Kata: Legénybúcsú Bt.
• Huber Zoltán: Venom
• Benke Attila: 22 mérföld
• Kovács Patrik: Húzós éjszaka az El Royale-ban
• Pethő Réka: A bűnös
• Roboz Gábor: Gyémánthajsza
• Baski Sándor: Halloween
• Varró Attila: Látlak
DVD
• Kránicz Bence: Egy magányos tinédzser
• Benke Attila: A hitehagyott
• Géczi Zoltán: Betörés
• Pápai Zsolt: Fedőneve: Donnie Brasco
• Kovács Patrik: A gyilkosság filozófiája
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Gyújtogatók

Gangnam ballada

Teszár Dávid

Lee Chang-dong lassú folyású, melankolikus és miszteriőz drámája.

 

A színházi direktorként és íróként indult, 64 esztendős Lee Chang-dong a kortárs dél-koreai film egyik legjelentősebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő szerzőegyénisége. Az egykor kulturális miniszteri posztot is betöltő Lee ritkán rendez, filmes életműve a Gyújtogatókkal együtt mindössze hat tételt számlál, alkotásait azonban minden esetben kiemelt figyelem övezi. A Zöld hal (Green Fish, 1997) és a Mentolos cukorka (Peppermint Candy, 1999) az új koreai mozi mérföldkövei: mindkét film Dél-Korea szélsebes modernizációjának az emberi költségeit mutatja be egy-egy személyes sorson keresztül (szokatlan, a Mementót idéző időkezelése miatt a Mentolos cukorka vált nemzetközileg ismertebbé, a Titanic filmfesztiválnak köszönhetően anno Magyarországra is eljutott). Az Oázis (Oasis, 2002) két fogyatékkal élő ember megrendítő erejű szerelmi története, míg a Rejtett napfény (Secret Sunshine, 2007) a gyász és a hit kapcsolatát vizsgálja egy hasonlóképp drámai erejű mozgókép keretében. A Rejtett napfény óta Lee alkotásai rendre a cannes-i szemle versenyszekciójában mutatkoznak be: az itthon moziforgalmazásba is bekerült Poézis – Mégis szép az élet (Poetry, 2010) például az emlékezést és a felejtést állítja középpontba egy Alzheimer-kóros, lírakedvelő nagymama alakján keresztül.

A dél-koreai rendező legfrissebb munkája, a nyolcéves hiátust megtörő Gyújtogatók a Rejtett napfényhez hasonlóan hozott anyagból dolgozik: a Köddé vált elefánt című Murakami-kötetben megjelent egyik novellát (Gyújtogató) veszi alapul és azt adaptálja a lokális viszonyokhoz. A legfőbb különbség a helyszín áthelyezésén (Tokióból Szöulba és az észak-koreai határhoz közeli Pajuba) és a gyújtogatás tárgyán túl (pajta helyett fóliasátor) a szerelmi háromszög beemelése és a pénzügyi helyzet különbségének hangsúlyozása. Az ifjú, írónak készülő Jong-su részmunkaidős állásban tengődik Pajuban, amikor összetalálkozik egy régi iskolatársával, a hostess Hae-mivel, akibe azonnal beleszeret. Hae-mi nem sokkal később elutazik Afrikába, de onnan Jong-su meglepetésére már nem egyedül, hanem egy jóképű, fiatal és gazdag koreai férfival (Ben) tér haza. A Gyújtogatók ettől a ponttól kezdve a kontrasztok mozija: vidék (Paju) és város (a dúsgazdag szöuli Gangnam-negyed), pénztelenség (Jong-su) és jólét (Ben), kilátástalanság és döntési szabadság feszül egymásnak és mutat rá az egyes életek közt tátongó szakadékra. Jong-su a szerelmi háromszög-helyzet hoppon maradt szereplője, aki a megfigyelő pozíciójába helyezkedik: érzékeny, de frusztrált karaktere elfojtja mind a féltékenységét, mind pedig az irigységgel vegyes dühét. A vágy titokzatos tárgya, az álmodozó, elvarázsolt nőalak a két és félórás játékidő derekán nyomtalanul eltűnik, Jong-su pedig megszállottan keresni kezdi őt.

Lee Chang-dong lassú folyású, miszteriőz, thriller-elemekkel átszőtt drámájában semmi sem egyértelmű: a rendező homályban hagyja mind a szereplők múltját és motivációját, mind a gyújtogatásokkal kapcsolatos kérdéseket, mind pedig a lány eltűnésének körülményeit, ehelyett inkább a három magányos főszereplő egymás közti dinamikájára és a hangulatfestésre koncentrál. Lee mindig is ügyelt arra, hogy a legkiválóbb színészekkel dolgozzon együtt, és ez most sincs másként: a belső feszültségek közt vívódó Jong-sut generációja nagy tehetsége, Yoo Ah-in (Veterán, A trón) formálja meg, míg a gangnami playboy figuráját a koreai-amerikai Steven Yeun (The Walking Dead, Okja) hozza nagyszerűen. A Gyújtogatók mindezek ellenére hiányérzetet kelt: nehéz azonosulni a karakterekkel és híján van annak a melegszívű humanizmusnak, amely a direktor korábbi munkáit jellemezte. Lee balladisztikus alkotása torzó marad thrillernek, romantikus drámának és kapitalizmus-kritikának is. Részletmegoldásaiban kiemelkedő (lásd az eltűnést megelőző extatikus táncjelenetet), drámai ereje azonban elmarad a rendező többi művétől.

 

GYÚJTOGATÓK (Beoning) – dél-koreai, 2018. Rendezte: Lee Chang-dong. Írta: Haruki Murakami novellájából Lee Chang-dong és Oh Jung-mi. Kép: Hong Kyung-po. Zene: Mowg. Szereplők: Yoo Ah-in (Lee), Steven Yeun (Ben), Jeon Jong-seo (Shin). Gyártó: Pinehouse Films / NHK / Now Film. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 148 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13883