KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Én, Tonya

Vajda Judit

I, Tonya – amerikai, 2017. Rendezte: Craig Gillespie. Írta: Steve Rogers. Kép: Nicolas Karakatsanis. Zene: Peter Nashel. Szereplők: Margot Robbie (Tonya), Sebastian Stan (Jeff), Allison Janney (LaVona), Caitlin Carver (Nancy), Julianne Nicholson (Diane). Gyártó: LuckyChap Entertainment / Clubhouse Pictures. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 119 perc.

 

A 2009-es Az informátor! óta több olyan posztmodern életrajzi film született, amely Hős helyett Antihőst választott központi figurául, akinek hajmeresztő, az emberi hülyeség magas fokáról árulkodó kalandjait szatirikusan vagy a fekete komédia eszközeivel mutatta be. A Wall Street farkasa, a Haverok fegyverben, az Arany és a Barry Seal után végre elkészült a szubzsáner egy női darabja is. Tonya Harding korcsolyabajnok sztorijánál az alkotók keresve sem találhattak volna jobbat, hiszen az már alapjáraton olyan durva, hogy annak idején az egész világot megrázta. A vetélytársnője térdét eltörető olimpikonnak pedig nemcsak az életpályája érdekes, hanem ellentmondásos személyisége is, ahogy a körülötte található figurák is megérnek egy misét. Az elszánt és kőkemény, folyamatos bántalmazásban élő Harding, rideg és szeretetlen anyja, erőszakos férje és annak enyhe értelmi fogyatékos cimborája története pár éve talán nem kerülhetett volna hollywoodi vászonra, de a jelek szerint lejárt a patetikus életrajzi filmek kora.

A fent említett művek közös tulajdonsága, hogy nevettetni is akarnak, és ennek érdekében módosítanak a valóságon, sokszor csak ihletként nyúlva a hírhedt figura életéhez. A valóság megváltoztatása az Én, Tonyában egyenesen vezérlőelvvé válik: az egész alkotásnak az az ars poeticája, hogy nem létezik egyetlen igazság, hanem mindenkinek megvan a saját maga igazsága. Erre a játékidő során maguk a hősök hívják fel a néző figyelmét: tudomást sem véve a negyedik falról folyamatosan kibeszélnek hozzánk, kommentálva a látottak valóságtartalmát. Sajnos mindez leírva izgalmasabb, mint ahogy azt Craig Gillespie rendező megvalósította. Az Én, Tonya legnagyobb erénye így a címszerepet hozó Margot Robbie, aki a Suicide Squad után ismét hatalmas lépést tett afelé, hogy levetkőzze az üres szépség rátapadt köntösét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13561