KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

     
   2018/február
SZÉPSÉG ÉS SZÖRNYETEG
• Nemes Z. Márió: Akvatikus románcok Tengermélyi gótika
• Varró Attila: Varázslatos filmvilág Csoda és fantasztikum
• Huber Zoltán: Idegenszeretet A víz érintése
LUCAS-UNIVERZUM
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Lichter Péter: A visszavonult avantgárd filmes George Lucas rövidfilmjei
• Kránicz Bence: Lázadóból uralkodó Brian Jay Jones: George Lucas – Galaxisokon innen és túl Lázadóból uralkodó
• Andorka György: Ki a fészekből Star Wars: Az utolsó Jedik
ÚJ RAJ
• Huber Zoltán: Két férfi, egy eset John Michael és Martin McDonagh
FILM + ZENE
• Géczi Zoltán: A romlás virágai A 70-es évek amerikai popkultúrája
A KÉP MESTEREI
• Gelencsér Gábor: Az objektív lírája Miroslav Ondříček (1934–2015)
MAGYAR FILMTÖRTÉNET
• Hirsch Tibor: Száguldani szép Kádár-kori álmok: autósmesék
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
• Pápai Zsolt: Janus-arcú boldogságiparos Bánky Viktor elfeledett filmjei – 2. rész
KÍSÉRLETI MOZI
• Beke László: „Ő maga a csap” Maurer Dóra, mint filmkészítő
ANIMÁCIÓ
• Bokor Ágnes: Volt egyszer egy kertész Beszélgetés Tompa Borbála Eszterrel
• Barkóczi Janka: Dühös körök Teheráni tabuk
• Rudolf Dániel: Kenyérkeresők és dolgozó holtak Anilogue 2017
FESZTIVÁL
• Pörös Géza: Hétköznapok az Andrzej Wajda sétányon Gdynia
HATÁRSÁV
• Kolozsi László: Ikonosztáz Műcsarnok: Tarkovszkij – Emlékek tükre
TELEVÍZÓ
• Kovács Gellért: Manna Mia Egy szerelem gasztronómiája
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Minden eladó A hentes, a kurva és a félszemű
• Baski Sándor: Eltűnik hirtelen Szeretet nélkül
• Kolozsi László: Határhelyzetek Foxtrott
• Vincze Teréz: Női hangok kórusa Manifesztum
• Pethő Réka: Csábító olasz nyár Szólíts a neveden
MOZI
• Alföldi Nóra: A cukrász
• Soós Tamás Dénes: Kutyák és titkok
• Varró Attila: Insidious: Az utolsó kulcs
• Kovács Patrik: A legnagyobb showman
• Huber Zoltán: A legsötétebb óra
• Kovács Kata: Doktor Knock
• Mészáros Márton: Elit játszma
• Fekete Tamás: Viszlát, Christopher Robin!
• Vajda Judit: Én, Tonya
• Roboz Gábor: Thelma
• Baski Sándor: The Commuter – Nincs kiszállás
• Kránicz Bence: Babadook
DVD
• Bata Norbert: Chucky kultusza
• Benke Attila: A kolosszus
• Kovács Patrik: Drága Elza!
• Varga Zoltán: A kőbe szúrt kard
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Animáció

Teheráni tabuk

Dühös körök

Barkóczi Janka

A tilalmakkal teli élet megrontja a társadalmat is.

 

Ali Soozandeh iráni születésű emigráns animátor korábban olyan dokumentumfilmek animációs betétjeit készítette, mint az iráni zöld mozgalomról szóló Green Wave (2010) vagy az észak-koreai átnevelő táborok szörnyűségeit bemutató A 14-es tábor (2012). Képei mindkét esetben fontos emberi jogi témák vigasztalan illusztrációi, ezért talán nem véletlen, hogy első saját rendezésű egész estés animációja is keményen rendszerkritikus hangot üt meg. Bár a Teheráni tabuk ezúttal nem dokumentumfilm, a rotoszkóp eljárás ismét szorosan a valósághoz köti a történetet, melynek nyomán nem csak a film állításairól, de a technika mögött rejlő filozófiáról is izgalmas kérdések vetődnek fel.

A forgatástól jelenleg húsz évre eltiltott Jafar Panahi A kör című kultikus műve többszörösen is visszacseng a Teheráni tabukban. A tiltott témák, az abortusz, a prostitúció, az emigráció, éppen olyan intenzíven jelennek meg, mint az ezredfordulón, a forgatókönyv pedig itt is lazán és ideiglenesen kapcsolódó, egymástól mégsem független sorsokat követ. A nagyváros poros káoszában három párhuzamos dráma, három elsőre szimpatikus, de már cseppet sem ártatlan fiatal felnőtt reménytelen vergődése bontakozik ki. Az első karakter, Pari, vagány és sokat látott nő, aki képtelen megszerezni az iszlám bíróság támogatását ahhoz, hogy drogfüggő, bebörtönzött férjétől elválhasson. Prostitúcióból tartja el kisfiát, szolgálatait magas rangú személyek és a metropolisz legkülönbözőbb bugyraiból előtűnő figurák egyaránt igénybe veszik. Miután egyik kuncsaftja jóvoltából sikerül új lakásba költöznie, összebarátkozik a szomszédban lakó Sarával, akinek tragédiája a film második története. Az asszony okos és ambiciózus, szívesen építene karriert, azonban bankár férje inkább otthonülőként képzeli el őt az anyós és gyerekszoba mellett. Sara mindent megtesz, hogy szabadságának utolsó töredékeit egy kis ideig még megtarthassa, míg egy alkalommal egy végzetesnek bizonyuló, szégyenteljes hibát követ el. Pari és Sara házának ablakaiból éppen a szemközti blokkra látni, ahol a harmadik szereplő, Babak, a fiatal zenész éli kissé céltalan agglegényéletét. Babak éjszakánként, sok hasonszőrűvel együtt, illegális partikra jár, ahol nem játszhatja ugyan a saját zenéjét, de kedvére ellazulhat a drogoktól és az alkoholtól. Az egyik vad bulin összejön egy vonzó, ismeretlen lánnyal, aki hamarosan az abortuszhoz szükséges pénzt követeli tőle. Pari, Sara és Babak ugyanabban a lakótelepi negyedben élnek és ugyanolyan szerencsétlen módon gabalyodnak bele saját játszmáikba, melyekkel először a rendszert, majd tágabb és egyre szűkebb környezetüket próbálják kicselezni. Hiába a kezdeti együttérzés, végül az derül ki, hogy ezen a vidéken mindenki mindenkinek hazudik, aminek következtében egy idő után nem csak ők, de az egész társadalom menthetetlenül romlottá válik. A simán induló életeket lassan eltorzítják a különböző tiltások, amiben éppen az az ördögi, hogy ilyen körülmények között a leghétköznapibb dolog is könnyen tabuként működik. Remény nincs, a megoldás a teljes rezignáció, a menekülés vagy a halál, amiben az iráni filmek korábbról jól ismert, életigenlő bölcsessége egyszerűen semmivé lesz.

A Teheráni tabuk élesen kritikus, végtelenül pesszimista, de kifejezetten és mindenek előtt: dühös film. A düh jó hajtóerő, sodró ritmust, lendületet ad a mozgóképnek, de ebben az esetben sajnos nem alakul kreatív energiává. A végeredmény meg sem közelíti a stílusában hasonló Libanoni keringő (2008) vizuális ötletességét, és messze lemarad a szintén a kritikus emigráns szemszögéből készített, sokrétűen költői Persepolistól (2007) is. Mivel hiányzik a hasonló filmeknél annyira fontos képi kaland, a remek karakterek gyorsan papírízű sablonokká válnak és a szövevényes forgatókönyvből idejekorán előbukkannak a nem túl bonyolult szerzői tézisek. Az alkotók a címhez méltó módon nekimennek a legkülönbözőbb tabuknak, olyasmit mutatnak, amit nem szokás, azokról beszélnek, akikről nem szokás, csakhogy a filmet átgondolva utólag kiderül, hogy ezeket a tabukat korábban, mások – egyébként ennél sokkal okosabban – már rég ledöntötték.

 

Teheráni tabuk (Tehran Taboo) – osztrák -német animáció, 2017. Rendezte: Ali Soozandeh. Írta: Grit Kienzlen és Ali Soozandeh. Kép: Martin Gschlacht. Zene: Ali N. Askin. Gyártó: Little Dream Entertainment / Coop 99/ ORF. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 41-42. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13548