KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Eltékozolt fiúk Szemle előtt
• Pataki Éva: Magyarok Kirgíziában Beszélgetés Mészáros Mártával
• Bori Erzsébet: Szegény ember nem hazudik Beszélgetés Jancsó Miklóssal és Grunwalsky Ferenccel
• Székely Gabriella: Kocsmai menedékhely Beszélgetés Lukáts Andorral
• Muhi Klára: Pénzforgatás Beszélgetés a filmszakmáról

• Trosin Alekszandr: Vodkapitalizmus Filmlevél Moszkvából
• Bori Erzsébet: Emberszám Európa Filmhét
• Tatár György: Az allegória vége Misztikus horrorfilmek
• Beregi Tamás: Passio diabolica A filmvászon ördöge
• N. N.: Diabolus Digitalis
• Bikácsy Gergely: Róma, sirályok, Pasolini A láthatatlan város
DVD
• Herpai Gergely: Mozi és interakció Beszélgetés a DVD lehetőségeiről
• Lobenwein Dávid: Digitális forradalom
• Pápai Zsolt: Digitális forradalom
• N. N.: A DVD-filmek magyarországi sikerlistája

• Vasák Benedek Balázs: Fekete, fehér, igen, nem Moholy-Nagy László utópiája
• Sándor Tibor: A lázadó masamód Gaál Franciska
KRITIKA
• Báron György: Valahol Kelet-Európában Egy tél az Isten háta mögött
• Karátson Gábor: Ha volnának is hadimasinériák A császár és a gyilkos
• Nádori Péter: Egy nagyon szép Torschluss-pánik Amerikai szépség
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: Az Északi-sarkkör szerelmesei
• Bíró László: Szeress, ha tudsz!
• Mátyás Péter: Sivatagi cápák
• Köves Gábor: Hilary és Jackie
• Korcsog Balázs: Anna és a király
• Somogyi Marcell: Árvák hercege
• Elek Kálmán: Zuhanás
• Tamás Amaryllis: Lautrec
• Pápai Zsolt: A Winslow-fiú
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Guvatok, kutyák, pilóták

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Légy ott a hetesen

Bori Erzsébet

 

Francia film, de olyan, mintha angolok csinálták volna. Mert a kortárs francia mozgókép fősodra a zaftosnak és provokatívnak vélt témákért feladni látszik azt, ami talán a legnagyobb erőssége volt egykor: az emberábrázolást.

Jean Pierre Sinapi most fölveszi az elejtett szálat. Története egy kisközösségben játszódik, ahol a régi életükből kiszakadt emberek élnek együtt kényszerű összezártságban. Ebből – a radikális életmódváltásból és az egymásrautaltságból – persze számtalan kisebb-nagyobb konfliktus, feszültség, frusztráció adódik, amelyek egyetlen pont körül sűrűsödnek össze, és amikor egyik este Fellini Amarcordját adja a televízió, egyszerre rátalálnak minden ontológiai problémájuk kulcsára: „Nőt akarok!”

Nem kerülgetem tovább, Sinapi filmjének színhelye egy tolókocsis embereket gondozó otthon, ahol a korrekt ellátás – amelyhez a lelki gondozás (pap, pszichiáter) is hozzátartozik – fejében csupán annyit várnak az ápoltaktól, hogy tűrjék a sorsukat. De elég egy új szociális munkás érkezése, hogy felszínre törjenek az elfojtott indulatok. Julie szép, fiatal, és legfőképpen az élet pártján áll a langyos üzletmenettel szemben. Először Rene, a kommunista értelmiségi lázad fel, aztán sorra a többiek is megfogalmazzák, előbb önmaguknak, majd a főnökségnek is követeléseiket, amelynek a hetes út lezárásával adnak nyomatékot. A bentlakók mozgolódása az otthon munkatársainak életét, az addigi hatalmi viszonyokat is felkavarja. Végül nem kisebb kérdésben kell állást foglalni, mint hogy válhat-e a közösség teljes értékű tagjává az arab bevándorló, muzulmán, homoszexuális és tolószékes Rabah, sőt lehet-e belőle a keresztségben Johnny, ha egyszer úgy akarja.

A Légy ott a hetesen ugyanolyan hendikeppel indul versenybe a moziműsor kétmondatos ismertetői között, mint hősei a nagybetűs életben. Nincsenek benne sztárok (csak jó színészek, és távolról, felületesen szemlélve „akadálymentesítési” oktatófilmnek tűnhet. De addig nem reménytelen a helyzet, amíg vannak olyan nézők, akik embereket látni járnak a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/06 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2342