KönyvShawn Levy: Paul NewmanValaki ott fennPápai Zsolt
Ez a vaskos kötet nem pályakép-elemzés, hanem életregény. Mit tehet az a biográfus, aki kimerítő életrajzot kíván írni élő színészidoljáról, de amaz nem hajlandó közreműködni? A szerző – ha lelkiismeretes – a történész módszerét fogja alkalmazni, beszerez minden forrást, amit csak tud. Elolvassa az összes fellelhető cikket, tanulmányt, kritikát, nyilatkozatot, továbbá megpróbálja fétise korábbi interjúiból, illetve az őt ismerő személyek megszólaltatásával rekonstruálni az életpályát.
Shawn Levy filmkritikus (nem tévesztendő össze a kortárs hollywoodi színész-rendezővel) alapos és kitartó ember, akit nem tántorított el vállalkozásától az, hogy fétis-színésze – ha mégoly udvariasan is, de – elutasította őt. Mi több, ez csak megerősítette elhatározásában, mivel az elutasításban nem a pökhendiség vagy a gőg megnyilvánulását látta, inkább a pihenés és a békés öregkor iránti igény megfogalmazódását érezte benne. És még valamit. Aki végigolvassa Levy könyvét, annak kétsége sem lesz afelől, hogy ez esetben a közre nem működés originálisan newmani gesztus. Newman ugyanis sohasem tartotta magát különösebben érdekes személyiségnek, és nem szerette fényezni magát. A szerepeiről pedig, ugyebár, miért beszéljen? Beszéljenek azok maguk – helyette.
Ez a vaskos kötet azonban nem pályakép-elemzés, hanem életregény. Ha hinni lehet a hírverésnek, az első olyan, amely Newman, a színész és rendező mellett bemutatja a harcos politikai mozgalmárt, a dollármilliókat eljótékonykodó altruistát, az ötvenévesen nemzetközi sikereket elért autóversenyzőt, a kivételesen ügyes élelmiszeripari vállalkozót. Ez így pazarul hangzik, de problematikus a módszer. Felmerül a kérdés, hogy vajon miként képes a biográfus Newman megkérdezése nélkül rendet vágni a fals információk, pletykák, rosszindulatú vagy egyszerűen csak szenzációt vizslató hírek között? Amíg Levy a filmekről ír, nincs különösebb gond, amikor viszont a jólértesültek fölényességével a magánélet eseményeit fürkészi, nos, ezekben az esetekben már vitatható könyve hitelessége. Kedélyborzolóak azok a szakaszok, amikor a szerző Newman legszemélyesebb érzéseit is ismerni, tudni véli (lásd például a színész viszonyát Scotthoz, legnagyobb gyermekéhez, aki fiatalon, tragikus körülmények között hunyt el: 286-287. oldal), irritáló továbbá néhány bulvárjellegű, gyakran némi moralizálástól sem mentes rész. Utóbbiakban Levy kis színeseket ereget, és szenzációt vadászik, nem is eredménytelenül: a Newman állítólagos iszákosságát részletező számos passzus (szerette a sört, mily szörnyűség!) vagy a félévszázados házassága alatti egyetlen félrelépését ecsetelő fejezet (244–249. oldal) kicsapta a biztosítékot a rajongók körében.
A könyv kronológikus rendben követi végig hőse életének főbb állomásait. A történet a XIX. század utolsó harmadában kezdődik, amikor Magyarországról az Egyesült Államokba érkezik a két zsidó bevándorló, Simon Newman és Hannah Cohn, a színész nagyszülei, és megvetik családjuk jövőbeli sikerességének alapjait Clevelandben. Paul Newman magát mindig a sors kegyeltjének tekintette. Valaki ott fenn kedvel engem – így szólt a számára kiugrást jelentő második játékfilmjének a címe, és valóban: a szerencse vigyázta útját. Mindazonáltal korántsem volt zökkenőmentes a pályája: a könyvnek azok a legjobb fejezetei, amelyek a karrierje elején álló, a legendás Módszer hívéül szegődő, magakereső Newmant mutatják be; amelyek arról beszélnek, hogy a kezdetben Brando klónjaként szemlélt színész miként teremti meg művészi egyéniségét, Levy szavaival „a rámenősség, sebezhetőség, szenvedélyesség és jóra törekvés kombinációját” (102-103. oldal).
A könyv hiányossága, hogy Newman filmjeinek – akár csak vázlatos – elemzésére ritkán kerül sor. Különös ez, hiszen Shawn Levy mégis csak filmkritikus. A hiány annak ellenére feltűnő, hogy azért akadak izgalmasabb mondatok itt-ott: érdekes például, amikor a szerző Newman rendezői debütálását, a Rachel, Rachel című filmet a kortárs „indie-törekvések” előképeként értelmezi; vagy amikor a Butch Cassidy és a Sundance kölyök ellenkulturális jellegéről ír.
Egészében a könyv egyenetlen és ellentmondásos. Hiányosságai, gyengeségei az anyagfeldolgozás módszerének problematikussága mellett abból fakadnak, hogy Levy sok mindent feláldozott a népszerűség oltárán. Bestsellert kívánt írni, nem pedig elemző tanulmányt. Sikerült neki, de ez legyen az ő baja.
General Press Kiadó, 2009
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 954 átlag: 5.45 |
 |
|
