|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEső előttGelencsér Gábor
A Boszniából visszatért fotóriporter összetépi kivégzést ábrázoló fényképsorozatát. Valamilyen szenzációs témára várt, amikor az egyik katona kiemelt egy foglyot a sorból, és a fényképezőgép objektíve előtt egyszerűen főbe lőtte.
A felelősségre, a kívülállás, a semlegesség lehetetlenségére utal a jelenet, s nemcsak a szenzációhajhász fotósok érezhetik találva magukat, hanem a politikusoktól a TV-híradók közönségéig mi, nézők valamennyien. Hiszen a három éve tartó balkáni háborúban – amelyet a film nem történeti eseményként, inkább egyfajta pusztító és megmagyarázhatatlan, végtelenített körforgású negatív teremtés-mítoszként ábrázol – végletesen összekeveredett a segítő szándék a tehetetlenséggel, a jó értelemben vett informálás a tudatos belpolitikai sokk-pedagógiával („Bezzeg nálunk béke van!”), a drámai hitelesség a hírklippek borzalom-penzumával.
Egy másik képsor a harcok – az előbb felidézett jelenetből sem hiányzó – abszurditását ábrázolja. Az előkelő londoni étteremben szóváltás kezdődik az egyik pincér és egy elegáns, szakállas idegen között. A vendégek számára ismeretlen szláv nyelven beszélnek. A betolakodó egyre durvábban provokálja a megszeppent fiút, már mindenki rájuk figyel. Kitör a botrány; a férfi bankjegyeket hajigál a vélhetően közös ügyüket eláruló vagy csupán az idegen állam alkalmazottaként személyiségét és elveit feladó honfitársához. Összeverekednek; a férfit kidobják, a pincért elbocsájtják, néhány vendég felháborodottan távozik. Kis idő múlva az idegen visszatér, és lemészárolja a fél vendéglőt. A helyzet abszurditása abban rejlik, hogy a jelenet eredendően válófélben lévő házastársak feszült vitájáról szól – gyerekük születik, képesek-e együtt élni –; a volt férjjel is végző golyózápor csak mintegy a háttérből, a civilizált, európai ember számára valamiféle érthetetlen, kiszámíthatatlan, távoli konfliktusból csap le és zúzza szét az érinthetetlennek hitt, féltve őrzött magánvilágot.
Milco Mancsevszki macedón rendező angol és francia koprodukcióban készült, a tavalyi velencei filmfesztiválon Arany Oroszlán-díjat nyert munkájában a mindenkori háborúk abszurd víziója sajnos a macedón környezetben forgatott bántóan „színes, szélesvásznú” képekkel keveredik; a három epizódból álló, önmagába visszatérő, ügyesen szerkesztett történetet meglehetősen szimpla lélektani motívumok kísérik. A film többségében súlytalan megoldásai közül igen nehéz kiszemezni az értékes gondolatokat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1328 átlag: 5.26 |
|
|
|
|