|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDManoleteVincze Árpád
Manolete – spanyol-brit-francia-amerikai-német, 2008. Rendezte: Menno Meyjes. Szereplők: Adrien Brody, Penélope Cruz, Juan Echanove. Forgalmazó: Intersonic. 92 perc. Minden sikeres férfi mögött egy nő áll. S ha a sikeres férfi torreádor, a helyzet így áll: mögötte nő, szemben vele bika. Erről a veszélyekkel teli létállapotról szól Menno Meyjes filmje. A rendező a Manuel Rodríguez Sánchez Laureano néven született bikaviador-legendának – vagyis Manoletének – állít emléket, akinek stílusa, hátborzongatóan nyugodt arénabeli jelenléte lenyűgözte a közönséget, s akinek váratlan és korai halálakor (harmincéves volt) Franco tábornok háromnapos nemzeti gyászt rendelt el. Manolete persze az előtt is sikeres volt, hogy mögé állt volna a végzetét jelentő, különös Nő; a film a hős életének utolsó másfél évét öleli fel, amelyben a fentebb jelzett – szerelmi – háromszög fennállott.
Meyjes, aki forgatókönyvíróként Oscar-jelöléssel debütált (regényadaptációt készített Spielberg Bíborszín című 1985-ös mozijához), harmadik rendezésében mindent a főszereplő karakterének rendel alá. Manolete habitusához igazodva nem feszes tempóval vagy dinamizmussal operál: szimbólumokkal és utalásokkal tűzdelt, stilizált képsorokon, egymásba úsztatott jeleneteken és lassított fevételeken át igyekszik megmutatni a szerelem és a matadorszenvedély közt csendesen, de biztosan felőrlődő Mestert. Az alakok jobbára statikusak és fegyelmezettek, érzelmeik valósággal leválnak róluk, s rajtuk kívül léteznek. Egy lelassított mozdulatban, egy színpompás, ámde modoros pillanatképben és sok-sok szétkenődött szemfestékben mutatkoznak meg – Meyjes olykor giccsközeli megoldásokkal, ritkábban okosan megtalált eszközökkel festi meg a spanyolok legendás hősének portréját.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 976 átlag: 5.41 |
|
|
|
|