KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

48 óra

Schreiber László

 

Walter Hillnek bizonyára nem volt szüksége rá, hogy a film készítése előtt felüsse a Nagy Könyvet a „szórakoztató amerikai bűnügyi film” címszónál, már azért sem, mert ott a műfaj olyan remekei alatt szerepel a neve, mint a Harcosok (Warriors) vagy a Gengszterek sofőrje. Biztos kézzel válogatja össze a hozzávalókat egy gond és korhatár nélkül fogyasztható, könnyen emészthető San Francisco-i specialitáshoz. Az üldözések, verekedések, lövöldözések közepette egy kis népszerű ismeretterjesztő munkára is jut idő. A fekete, fehér és rézbőrű szereplők jóvoltából némi történelmi-etnikai hangulattal színesített városnézés során ismerkedhetünk „Frisco” nevezetességeivel, a kínai negyed és a hírhedt metró mindennapjaival. Közben a lőtt sebekből dől a vér, a gyilkosok kíméletlenek és marconák, de mégsem telepszik a filmre a német bűnügyi történetekből ismert homályos, szürke, nyomasztó hangulat. Ez mindenekelőtt Eddie Murphy-nek köszönhető, aki manapság afféle amerikai fekete kiskabosként arat zajos sikereket a szórakoztató műfajban.

Félreértés ne essék, nem komolytalan a film, még csak vígjátéknak sem lehet nevezni, de rendre felbukkannak benne feszültségoldó színfoltok. Az új ötletek mellett klisévé szelídült régi fogásokat is használ Hill, ilyen a rövid időre (ezúttal 48 órára) rablóból pandúrrá tett bűnöző szerepeltetése is, de ezt nyilván adaléknak szánta a lezser, hanyag járású, keményöklű, a szabályzatnak fittyet hányó rendőr nimbuszához. Habár ebben a műfaj kedvelői, gondolom, nem szorulnak már támogatásra.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/10 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5189