KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Tűzszekerek vagy Illés szekere

Brüll Mária

 

A Tűzszekerek című, közelmúltban bemutatott angol filmről semmit sem tudtam, csupán annyit, hogy Vangelis kísérőzenéje zenei Oscar-díjat kapott.

Vártam a címadásra utaló szekereket, tűzszekereket. Egy idő után derengeni kezdett, hogy a rendező nyilvánvalóan szimbolikus címet választott. Egy szimbólumrendszer ilyetén alkalmazása pedig feltételezi, mondhatni bizonyosra veszi annak, úgymond, internacionális értelmezési lehetőségét – függetlenül a filmes szemlélők nyelvi ismereteitől.

Hamarosan nyilvánvaló lett, hogy egy szokatlan helyzetről van szó. A moziműsor olvasója egy alapjaiban pontos, ám mégsem hiteles – megkockáztatom: kevéssé átgondolt – fordítás áldozata.

A Chariots of Fire címét William Blake egy ismert versének részletéből kapta:

 

„A felhők ketté nyíljanak!

Ide én tüzes szekerem!

És szellemharcom nem szűnik,

Le nem hanyatlik én dzsidám,

Míg Jeruzsálem föl nem áll.”

 

(Tóth Eszter fordítása)

 

A Milton (Előszó) című vers az angol iskolákban nevelkedettek számára kétségtelenül ismert. Olyannyira elterjedt, csupán a nyomaték kedvéért említem, hogy például az Idézetek szótára című Penguin kötetben (1981) is szerepel mint gyakran szólásként használt idézet. Való igaz, hogy a kérdéses címfordítás lényegében csupán a helyesbítés, a film hangulata és mondandója szempontjából szinte nélkülözhetetlen jobbítás lehetőségét sugallja. Egyidejűleg, mégis, nagyszerű összehasonlító vers- és Biblia-elemzés lehetőségét kínálja – még a témakörben jószerivel járatlan számára is. A Chariots of Fire az angol nyelv szabályai szerint fordítható „tűzszekerek”-nek, ám a nyelv egy további jelzős szerkezetet: a „tüzes szekerek” változatot is megengedi. Hiszem, hogy önmagában ez a szóhasználat már sokak számára visszacsengett volna Ady soraiból:

 

„Az Úr Illésként elviszi mind,

Kiket nagyon sújt és szeret:

Tüzes, gyors szíveket ad nekik,

Ezek a tüzes szekerek.”

 

A filmet szemlélve – Ady sorai kapcsán – megkockáztatható, hogy az Illés szekere filmcím sem rontott volna a fordítás tartalmi pontosságán. Ellenkezőleg: hazai kultúránkba helyezte volna az eredeti forrást. Jóllehet más sorokat kiragadva, mind Ady, mind Blake a bibliai történetet idézte. (Királyok Könyve II. 2. Illés az égbe ragadtatik) Sokat emlegetett, sajnálatosan hiányos bibliai műveltségünk nem teszi lehetővé, hogy közvetlenül és azonnal az „eredetire” asszociáljunk: „léleknek kettős mértékére” és „a tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztására”.

Adyhoz, Blake-hez és kultúrtörténetünk ezernyi műalkotásához hasonlóan Hugh Hudson rendező is a Bibliához fordult, amikor a húszas évekbe helyezett magával ragadó történettel akart mindannyiunkat Illés száguldó szekerére emlékeztetni.

Nem jellemző, hogy egyazon filmben több fordítással, értelmezéssel összefüggő problémával találkozunk. A fentebb említett címfordítással legalábbis „egyenértékű” – ha éppen nem zavaróbb – félreértés történt a film utolsó kockáin, az ott megjelenő feliratok nem lefordításakor. A gyanútlan szemlélő az utolsó kockákon feltűnő sorokat óhatatlanul a film gyártásával összefüggő kiegészítő információnak vélhette. Így, az általában gyorsan távozók bizonyosan, a filmben az utolsó percekig gyönyörködők feltehetően szintén nem értesültek a film fontos „schlusspoén”-járól. A felirat a két központi figura elhalálozási időpontját közölte: „Abrahams 1978 novemberében halt meg, Lyndell elhunyt a II. világháborúban.”

Mind a feliratot, mind a szinkronizálást azért találták ki, hogy az idegen nyelven nem vagy alig értő moziközönség anyanyelvén érthesse és értelmezhesse idegen alkotók ország- és nyelvi határokat átlépő mondandóját.

 

Brüll Mária

Budapest


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/08 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6991