KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/augusztus
POSTA
• Brüll Mária: Tűzszekerek vagy Illés szekere
VITA
• Koltai Tamás: Film akkor is van, ha nincs mese Kerekasztal-beszélgetés rendezőkkel

• Báron György: Budapesti ragadozók Dögkeselyű
• Székely Gabriella: A filmépítész Beszélgetés Szomjas Györggyel
• Pörös Géza: Szerelmi vallomás és népművelés Beszélgetés Dömölky Jánossal
• Schubert Gusztáv: Láthatatlan film Kísérleti filmezés Magyarországon
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Hajóval a hegyen át Cannes (2)
• Csala Károly: Mi újság a harmadik világban? Taskent

• Bereményi Géza: Kurtítás Sörgyári capriccio
• Zalán Vince: Háttér nélküli világok A nyugatnémet film A bádogdob után
• Csala Károly: „Nem vagyok ünnepélyes...” Beszélgetés Peter Lilienthallal
LÁTTUK MÉG
• Simándi Júlia: Honda-lovag
• Jakubovits Anna: Legyen a férjem!
• Farkas András: Földrengés Tokióban
• Lajta Gábor: Hogyan csináljunk svájcit?
• Loránd Gábor: A menyasszony
• Lajta Gábor: A csontok útja
• Farkas András: A seriff és az idegenek
• Ardai Zoltán: Krakatit
• Sebők László: A fekete paripa
• Simándi Júlia: Apaszerepben
• Gáti Péter: Tanú ne maradjon
• Bikácsy Gergely: A vidéki lány
TELEVÍZÓ
• Hankiss Elemér: A cselekvő és merengő tévé Jegyzetek az amerikai és a magyar televízió hatásmechanizmusáról
• Rajnai András: Az elektronikus jelenség Ellenvélemény
• Bernáth László: Én nem telefonáltam Ellenvélemény
• N. N.: A világ televíziói
KÖNYV
• Richter Rolf: Filmirodalom az NDK-ban

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Queer filmek

Coming Out

Másképpen más

Huber Zoltán

Orosz Dénes vígjátéka után nehezebb lesz gyűlölködni.

Kimondottan kényes, azaz fontos és aktuális témához nyúlt Orosz Dénes. Új vígjátéka egy másságára rádöbbenő főhős önmagára találását meséli el de nem úgy, ahogyan azt elsőre gondolnánk. A Coming Out fordított alaphelyzetből indul, vállaltan meleg férfi főszereplője balesete után kénytelen rádöbbeni, beleszeretett egy nőbe. A homoszexualitással kapcsolatos buta előítéletek és torz beidegződések felülvizsgálata régi adóssága a magyar filmnek (is), az pedig különösen szimpatikus, hogy Orosz mindezt könnyedebb formában, a populáris mozi eszközeivel próbálja elérni. Az író-rendező az angolszász romkomok receptúráját követi és egy abszolút működőképes zsánerfilmet tesz le az asztalra, ám ebben a vészesen átpolitizált és hisztérikus légkörben kevesen fogják a mássággal kapcsolatos indulataikat félretéve, saját értékei mentén szemlélni a művet. A Coming Out így akarva-akaratlan a hazai közgondolkodás szomorú ellentmondásaira is rávilágít.

A szexuális preferenciák magánjellegű kérdései hazánkban még ma is kirekesztésre alkalmas hívószóként funkcionálnak. Az érvek helyett, ostobaságból, félelemből vagy hidegen kiszámított populizmus miatt használt címkék szörnyen veszélyesek, a másik emberi mivoltát vonják kétségbe. Ha tompított formában is, de ez a pusztító mentalitás ott lappang a társadalomban, melyet jól mutat, hogy egy vígjáték csak akkor számíthat komolyabb nézőszámra, ha női mellekkel és fenekekkel ellensúlyozza a „melegebb” jeleneteit. Orosz nehéz helyzetben van, hisz akár tetszik, akár nem, az általa megcélzott közönség nagyobb hányada reflexből homofób. A vaskos sztereotípiák megkerüléséhez az alkotók kénytelenek éppen ezek mentén egyensúlyozni. Az a paradox helyzet áll elő, hogy egy homoszexuális főhőst, szerelmespárt és baráti társaságot felvonultató komédiának állandóan hangsúlyoznia kell, hogy a témája ellenére sem „melegfilm”.

A Coming Out olyan szituációt vázol fel, mely ma itthon elképzelhetetlen. A mű szereplői nemcsak büszkén vállalják homoszexualitásukat, de a főhős a karrierjét is erre alapozza. Már az is örvendetes, hogy végre egy olyan magyar szereplővel azonosulhatunk, aki a másságát áldásként éli meg. Orosz azonban ennél is tovább megy, történetében kizárólag olyan figurákat vonultat fel, akik valamilyen szempontból kilógnak a sorból. A női karakter törékeny alkata ellenére is férfias (Tompos Kátya most is kiváló), a meleg társaság egyik tagja hetero, a szigorú szomszéd gyengéd apuka. Az a tény, hogy a tolerancia és az elfogadás üzenetei csak ilyen tételszerűen lekerekített, egyszerűsített formában juttathatók célba, elsősorban nem a filmről, hanem a magyar viszonyokról árulkodnak.

Orosz Dénes a Poligamy kapcsán már bizonyította, tökéletesen ismeri a zsáner szabályait, a kissé félreérthető alapszituációval azonban most meggyűlik a baja. A film hőse akaratán kívül olyan valakibe szeret bele, akiről korábban ezt el nem tudta képzelni – ezt a fellobbanó szikrát azonban nem a legszerencsésebb egy fejsérüléshez kötni. Az alkotó vélhetően azért fordítja ki ilyen módon a vonzódás változását, mert megpróbálja átélhetővé varázsolni a témát elutasítók számára. Ez dicséretes vállalás, ám a sztori felületesen úgy is értelmezhető, hogy a meleg férfi beveri a fejét és hirtelen hetero lesz.

Bármennyire is szomorú, sajnos el kell fogadnunk a tényt, mi még mindig egy olyan országban élünk, ahol Czeizel Endre genetikusnak kell megerősítenie: az azonos neműekhez való vonzódás nem örökletes. A Coming Out nem megy élesen szembe a melegekről alkotott felszínes képpel, illetve a kamera is szemérmesen elfordul, ha két azonos nemű szereplő egymáshoz ér de csak így van esélye arra, hogy elérje azokat is, akik automatikusan buziznak. E megoldása miatt a filmet vélhetően mindkét oldalról támadni fogják majd, a vita azonban mindenképpen örvendetes.

Orosz a film ellentmondásai ellenére eléri célját, egyedül a tempóval és az időzítéssel vannak problémák. Egy vígjátéknak ma már jobban kellene pörögnie, de a remek mellékszereplők mindig továbblendítik a művet. Mucsi Zoltán telitalálat a homofób szomszéd szerepében, a rohamrendőrként dolgozó figura egy-egy mondatával képes megragadni a magyar közéleti abszurd lényegét. Amíg tudunk nevetni a tömegoszlatásos beszólásokon, illetve elhisszük, hogy a szélsőjobbos újságíró és a liberális rádiós között is szövődhet szerelem, addig mindenképp van remény.

 

Coming Out – magyar, 2013. Rendezte és írta: Orosz Dénes. Kép: Fillenz Ádám. Zene: Bolba Tamás. Vágó: Kovács Zoltán. Hang: Juhász Róbert. Szereplők: Csányi Sándor (Vándor Erik), Tompos Kátya (Szekeres Linda), Karalyos Gábor (Balázs), Für Anikó (Júlia), Gyabronka József (Kálmán), Mucsi Zoltán (Pecsák József), Nényei Klára (Fanni), Takács Katalin (Anya), Scherer Péter (Főszerkesztő), Simon Kornél (Áron), Dankó István (Anti), Hegedűs D. Géza (Vilmos). Producer: Kálomista Gábor. Gyártó: Megafilm. Forgalmazó: Hungaricom. 96 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 37-37. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11567