|
|
|
MoziVénasszonyok nyaraForgács Nóra Kinga
Pranzo di ferragosto – amerikai, 2008. Rendezte: Gianni Di Gregorio. Írta: Gianni Di Gregorio és Simone Riccardini. Kép: Gian Enrico Bianchi. Szereplők: Gianni Di Gregorio (Giovanni), Valeria De Franciscis (Giovanni anyja), Marina Cacciotti (Luigi anyja), Maria Cali (Maria néni), Grazia Cesarini Sforza (Grazia). Gyártó: Archimede. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 75 perc.
A 2008-as fesztiválkedvenc Gomorra egyik társ-forgatókönyvírójának első saját mozija, a Vénasszonyok nyara a nagyjátékfilmhosszt éppen csak megütő szomorkás komédia, melyben Gianni Di Gregorio az írás és a rendezés mellett a központi figura, az agglegény Giovanni szerepét is magára osztotta.
A Vénasszonyok nyara alapszituációjához egy kézenfekvő, mégis bizarr üzleti ajánlat vezet: az édesanyjával kettesben élő Giovannit csupán az mentheti meg az anyagi csődtől, ha két napot vigyáz a közös képviselő édesanyjára. A kölcsön-mamával érkezik egy nagynéni is, hamarosan pedig újabb megőrzésre átadott anyukával bővül a csapat, így a napi bevásárlás során megejtett békés séták és a kellemes ízek élvezeteinek hódoló Giovanni lakásában az idős hölgyek száma pillanatok alatt megsokszorozódik. Az egymással kényszerűen összezárt emberek a kezdeti konfliktusok után szabály szerint egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Giovanni mamájának kezdeti ironikus kommentárjaitól a hölgyek összefogásán keresztül a ráadásként megrendelt Nagyboldogasszony-napi ebédig.
A Vénasszonyok nyara erősségét az egyszerű filmes fogalmazásmód mellett az adja, hogy új szerepben mutatja meg a mamától függő olasz pasi típusát, és még a legközhelyesebb vagy legkidolgozatlanabb pillanatainak is megvan az érzelmi atmoszférája: a ragaszkodás, a pimaszság, a szeretet, a szabadságvágy és az egymásra utaltság nyilvánul meg a rendhagyó, mégis hétköznapi interakciókban. Az olykor hóbortos, infantilis és makacs mammák figurái szórakoztató alanyai a visszafogott helyzet- és jellemkomikumnak, a mellőzött idős hölgyeket játszó amatőr szereplőknek pedig őszinte emberi reakciókat köszönhetünk. A film az anyagi kiszolgáltatottság, az izoláció és az időskori magány kérdésében tett diszkrét (a tradicionális értékeit veszítő olasz társadalomban aktuális) állásfoglalása miatt valódi fesztivál-barát darab, ugyanakkor nem túl markáns, ám kellemes színfoltja a hazai későnyári-koraőszi mozipalettának.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 858 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
