Láttuk még16 utcaNevelős Zoltán
16 Blocks – amerikai, 2006. Rendezte: Richard Donner. Írta: Richard Wenk. Kép: Glen MacPherson. Zene: Klaus Badelt. Szereplők: Bruce Willis (Mosley), Mos Def (Eddie), David Morse (Frank), Jenna Stern (Dianne). Gyártó: Alcon Entertainment / Cheyenne Enterprises / Millenuim Films. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 105 perc.
Amikor Bruce Willis borostásan végigcsoszog a rendőrőrs folyosóján, már sejteni lehet, miben fog rejleni ennek az akciófilmnek az ereje: a készítők nem mai gyerekek, de ebből kovácsolnak erényt. Egy kiöregedett akciósztár, Willis, akinek színészi ereje azért még bőven maradt és egy veterán filmkészítő, Richard Donner, az Ómen, a Superman és a Halálos fegyver-sorozatok indító darabjainak rendezője, aki az utóbbi két évtizedben már nemigen alkotott emlékezeteset, de egy régivágású akciófilmet még rendesen össze tud rakni – az ilyen felállásból rossz filmek nem szoktak születni, persze rendkívüliek sem.
Willis lecsúszott zsarufigurája kelletlenül elvállal egy rutinfeladatot: elkísérni egy rabot, egy többszörösen visszaeső, fekete suhancot a bíróságra. 16 saroknyi a távolság, de az út nem lesz zökkenőmentes, mert nemcsak a bűnöző sok, de a korrupt zsaru is, úgyhogy a vén kopónak le kell vernie a port az ízületeiről, az autós üldözések, gyalogos bújócskák és lövöldözések közben pedig még barátok is lesznek az őrizetessel (akit Mos Def alakít remekül). Mindezt eredeti manhattani helyszíneken forgatták, ami ritka luxus manapság.
A történet egyszerű váza kitartja a feszültséget az utolsó pillanatig, s közben időről időre váratlan fordulatok, a szereplők kiszámíthatatlan döntései lendítik tovább a cselekményt, amely különben egy meglehetősen kiszámítható westernsémát követ, a törvény két szembenálló oldalára kerülő, egykori társak (itt David Morse áll a sötét oldalra) egymással való számadását meséli el. Ez a felemás minőség Willis alakításában is jelen van: a kezdeti züllött, életkedvét vesztett karakterből hamar átvált a jól ismert, legyőzhetetlen akcióhősbe, majd kifejezetten a kettő váltogatása lesz a néző örömének forrása: a lassú részekben érdekes a színjátszás, a gyorsakat meg elviszi az akció.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1065 átlag: 5.43 |
 |
|
