KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szociofotó és szociofilm pályázat
• (X) : Turisták A Nisi Masa európai forgatókönyvíró pályázata

• Bikácsy Gergely: Tükör mögé írt képek Marguerite Duras
• Jeles András: Vaslogika Hrusztaljov, a kocsimat!
• N. N.: Marguerite Duras (1914-1996)
• Varga Anna: A vörös platonizmus Szovjet álomgyár
• Vaskó Péter: A Da Vinci-köd Történelem és misztikum
• Beregi Tamás: Mona Lisa könnyei A Da Vinci-kód
• Molnár György: Szellem a házban Trauner 100
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Szibériától Ibériáig Mediawave
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Kivetítő Magyar plazma
• Pintér Ferenc: Focibelső Férfitévé
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Retró a zsebben Mobil-mozi
• Schreiber András: Magyar dimenzió 3D idehaza
KÖNYV
• Gervai András: A vad Marlon Brando: E dalra tanított anyám
KRITIKA
• Nevelős Zoltán: A háború unokái Napola
• Vízer Balázs: Szentimentális depresszió Facér Jimmy
• Horeczky Krisztina: Lábnyom a vízben Álomturné
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A velencei kalmár
• Köves Gábor: Hard Candy
• Kárpáti György: Poseidon
• Varga Zoltán: Ómen
• Vajda Judit: Kebab kapcsolat
• Nevelős Zoltán: 16 utca
• Parádi Orsolya: Szakíts, ha bírsz
DVD
• Ardai Zoltán: Foglalkozása: riporter
• Pápai Zsolt: Minden vilángol
• Kovács Marcell: Cannibal Holocaust
• Tosoki Gyula: Producerek

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A velencei kalmár

Varró Attila

The Merchant of Venice – amerikai, 2005. Rendezte: Michael Radford. Írta: William Shakespeare színművéből Michael Radford. Kép: Benoit Delhomme. Zene: Jocelyn Pook. Szereplők: Al Pacino (Shylock), Jeremy Irons (Antonio), Joseph Fiennes (Bassanio), Lynn Collins (Portia), Charlie Cox (Lorenzo). Gyártó: Spice Factory Ltd. / Delux Productions. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 139 perc.

 

A Velencei kalmár talán legnagyobb irodalmi áldozata annak a véletlen egybeesésnek, ami a hangosfilm és a nácizmus születésének, majd elterjedésének idejére vonatkozik: Shakespeare egyik legkedveltebb színpadi műve több mint féltucat némafilm-verzió után lángpallossal kiűzetett a szélesvászon édenjéből, és az elmúlt 75 évben csupán egy árva francia filmadaptációval büszkélkedhet, a messzi 1953-ból. Az antiszemitizmus leghalványabb gyanújától is rettegő Hollywoodnak egy új évezred és egy ledöntött toronyház kellett ahhoz, hogy végre hozzá merészeljen érni a klasszikus életmű azon darabjához, amely a legnyíltabban kezeli a faji feszültségek és idegengyűlölet kényes témáit – miközben a Bárd más remekeit sok éve előszeretettel dúsítja fel etnikai problémákkal, élen a Rómeó és Júliával (West Side Story, China Girl, Romeo + Juliet), sőt az Othello a maga kortárs tiniverzióját is megkaphatta.

A brit Michael Radford (1984) tavalyelőtti álomgyári vállalkozása már csupán azért is megéri a beléfektetett bőséges energiát, mert a lehető legkevésbé formált az átkos művön, meghagyva nem csupán eredeti környezetét és cselekményívét, de a hírhedt perjelenet leplezetlen, szinte örömteli antiszemitizmusát is – így az utóbbi évtizedek legautentikusabb Shakespeare-filmadaptációját épp kor- és szöveghűsége óvja meg a PC-vádaktól, biztos távolban tartva mindennemű modernkori áthallástól. Hollywood első Velencei kalmár-hangosfilmjében hála istennek végre beérte egy precíz, működőképes és hatásvadászatában is csupán az alapművet követő feldolgozással, ami elsősorban az eredeti szöveg erejére és a Caravaggio-képeket idéző látványvilág sötét pompájára hagyatkozik.

Az egyetlen fontos pont, ahol Radford engedményt tesz a mai elvárásoknak (eltekintve a rövid bevezető kötelező redundanciáitól), az éppen a zsidó Shylock alakjára vonatkozik: Pacino erőteljes, szinte emberfeletti uzsorása megkérdőjelezhetetlenül illeszkedik abba a másfél évszázados felfogásba, ami Edward Kean trendteremtő alakítása óta Michel Simon, Gordon C. Scott és más színészóriások szerepformálásán át tragikus hősként ábrázolja az eredetileg komikus torzalaknak szánt, majd századokon át sötét gonosztevőként megjelenített velencei zsidót. Ez az értelmezés Pacino látványos színészi kvalitásaival megtámogatva már nem csupán az eredeti mű főhősének megírt Bassaniót súlytalanítja érdektelenné, de még Irons gyönyörű fegyelmezettséggel alakított Antonióját is háttérbe szorítja – márpedig ez súlyos rendezői öngólt jelent egy olyan feldolgozásban, ami a két velencei férfiú odaadó barátságát finoman, de határozottan viszonzatlan férfiszerelemmé formálja, szokatlan tragikummal felruházva a dráma magányos, melankolikus címszereplőjét.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8670