KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Szociofotó és szociofilm pályázat
• (X) : Turisták A Nisi Masa európai forgatókönyvíró pályázata

• Bikácsy Gergely: Tükör mögé írt képek Marguerite Duras
• Jeles András: Vaslogika Hrusztaljov, a kocsimat!
• N. N.: Marguerite Duras (1914-1996)
• Varga Anna: A vörös platonizmus Szovjet álomgyár
• Vaskó Péter: A Da Vinci-köd Történelem és misztikum
• Beregi Tamás: Mona Lisa könnyei A Da Vinci-kód
• Molnár György: Szellem a házban Trauner 100
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Szibériától Ibériáig Mediawave
TELEVÍZÓ
• Reményi József Tamás: Kivetítő Magyar plazma
• Pintér Ferenc: Focibelső Férfitévé
MULTIMÉDIA
• Hirsch Tibor: Retró a zsebben Mobil-mozi
• Schreiber András: Magyar dimenzió 3D idehaza
KÖNYV
• Gervai András: A vad Marlon Brando: E dalra tanított anyám
KRITIKA
• Nevelős Zoltán: A háború unokái Napola
• Vízer Balázs: Szentimentális depresszió Facér Jimmy
• Horeczky Krisztina: Lábnyom a vízben Álomturné
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A velencei kalmár
• Köves Gábor: Hard Candy
• Kárpáti György: Poseidon
• Varga Zoltán: Ómen
• Vajda Judit: Kebab kapcsolat
• Nevelős Zoltán: 16 utca
• Parádi Orsolya: Szakíts, ha bírsz
DVD
• Ardai Zoltán: Foglalkozása: riporter
• Pápai Zsolt: Minden vilángol
• Kovács Marcell: Cannibal Holocaust
• Tosoki Gyula: Producerek

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

3D idehaza

Magyar dimenzió

Schreiber András

Bodrossy Félix háromdimenziós mozgóképei. Balogh Tibor holotévéje. 3D – Made in Hungary.

 

Ki emlékszik már rá, hogy egykor a háromdimenziós filmezés élvonalához tartoztunk? Talán most, hogy előkerült Bodrossy Félix 1953-as térhatású alkotása, a Sportoló fiatalok, nagyobb becsülete lesz a hajdani kísérletnek. Igaz, a film eddig is megvolt, ott porosodott valahol a Nemzeti Filmarchívumban. Idén áprilisban azonban Molnár Miklós operatőr és fotóművész, illetve a Gödöllői Szent István Egyetem jóvoltából egy alkalommal megtekinthető volt az egyetem alagsori, ad hoc vetítőtermében.

A Sportoló fiatalok korántsem rossz mozi. Persze, jócskán áthatja a kommunista pátosz, elvégre propagandafilmről van szó, 23 perces sport- és sikerfilmről: a Fogaskerékgyár ifjú és lelkes dolgozói az egészséges testmozgásnak köszönhetően bejutnak a Testnevelési Főiskolára, sőt még a Népstadion avató ceremóniáján is részt vehetnek. A munkásosztály a mennybe megy. Sőt fut, szalad, gerelyt hajít, kosarat dob, csupa esztétikus test és forma az egész, hasonlatos – persze kicsiben – Leni Riefenstahl Olimpiájához: az ideológia (felesleges és múlékony) vakolat-pora nélkül a természetesség és a szépség esztétikai élvezetet nyújtó kordokumentuma. Bodrossy ügyesen rátalált a „témára”, elvégre a térhatás érzékeltetéséhez aligha akadna plasztikusabb jelenség, mint a sportoló ember.

Kár, hogy mire a Sportoló fiatalokkal előrukkolt, az egyetlen hazai, háromdimenziós alkotásokat játszani képes Toldi mozi bezárt. Amelynek nagytermét egyébként épp a Bodrossy rendezte, az általa kifejlesztett technikával készült filmek befogadására alakították át (az Artistavizsga, Állatkerti séta, Május elseje térbeli élményéhez itt nem a napjainkban divatos 3D-szemüveget osztogatták, hanem minden egyes széktámlára speciális kémlelőablakot applikáltak). A Toldi mozi kapuinak bezárása a magyar 3D halálát is jelentette. Ami Bodrossyval kezdődött, az nála is ért véget. Holott Bodrossy nem csak a térhatású filmek hazai elterjedését szándékozott véghez vinni, de az ebbéli igyekezetében kifejlesztett technikája – a témáról könyvet is publikáló Molnár Miklós szerint – ma is a legkorszerűbb, de legalábbis a legkorszerűbbek alapját képezi. A korábban bevett kétkamerás felvétel helyett Bodrossy egy hagyományos, egyszalagos kamerát alkalmazott, egy tükör-és prizmapárral épített előtéttel, amelyen a tükrök közötti távolság megegyezik az ember jobb és bal szeme közötti távolsággal. A sztereó képet aztán egy, a vetítő lencséje elé helyezett polárszűrővel ellátott prizmapár segítségével vetítette Bodrossy a vászonra, majd a polárszűrős nézőablak segítségével elérte, hogy végül megvalósuljon a térhatás.

Hogy aztán napjainkban nem Bodrossy nevét emlegetik lépten-nyomon, ha a 3D kerül szóba, az leginkább annak köszönhető, hogy a pártállam nem volt hajlandó keményvalutáért cserébe kiszolgáltatni a „kapitalistáknak” az eljárás lényegét, így aztán a türelmes kérők a nemzetközi szabadalom 20 éves oltalmának megszűntét kivárva ingyen és bérmentve, szabadon hasznosíthatják, fejleszthetik tovább a magyar 3D-t.

Kis szerencsével viszont hamarosan mindenki a magyar térhatásról beszél majd, sőt már most nemzetközi hír a hazai fejlesztésű, háromdimenziós képet ígérő holotévé. A térhatású képmegjelenítés világversenyében ugyanis Balogh Tibor fejlesztése, a HoloVizio vezet: a piros-kék szemüveghez vagy a megkettőzött monitorokhoz hasonló segédalkatrészek nélkül is működőképes magyar holotévét a Világgazdasági Fórum az idei év legjelentősebb technológiai vívmányai közé választotta. Bár egyelőre a holotévét elsősorban ipari és egészségügyi területeken használják, a fejlesztés végső célja a műsorszórásba bekapcsolódó térbeli tévé. Ha megvalósul, az első adást illene Bodrossy filmjével indítani.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8665