KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mária Magdolna

Vincze Teréz

 

Abel Ferrara filmjének rövid szinopszisát is elég elolvasni ahhoz, hogy biztosak legyünk benne, a mester nagyon sok és nagyon időszerű társadalmi-kulturális-politikai (hit, fanatizmus, a vallásos művészet) problémához vezető ajtón szeretne egyszerre berontani a tőle megszokott lendülettel. A film megtekintésekor azonban elég hamar kiderül, hogy bár nagy sebbel-lobbal feltöri az ajtókat, amikre már kívül is jó nagy betűkkel ki volt írva, mi is van mögöttük, ezen kívül semmi sem történik.

A Matthew Modine alakította filmrendező (Tony Childress) Jézus életéről készít filmet. A mű körül felizzó indulatok és hitviták szükségszerűen idézik fel Mel Gibson Jézus-filmjét és fogadtatását, anélkül, hogy e jelenségtípusról bármit is megtudnánk Ferrararától. Childress filmjének forgatása során a Mária Magdolnát alakító Maria Palesire olyan mély hatást gyakorol a szerep, hogy spirituális élményeitől vezérelve a munka befejeztével Jeruzsálembe költözik. A személyes tapasztalatot követően hitbéli elmélyültségre vágyó figura kliséjéhez sem ad azonban hozzá semmit Ferrara, bár ide kapcsolódik a film egyik legérdekesebb – és szintén kihasználatlan – kérdése: Mária Magdolna tényleg csak Jézus követője volt, vagy – ahogy az apokrif evangéliumok állítják – éppenhogy az egyik legfontosabb tanítvány Péter mellett?

A másik szál a média világába vezet, ahol Ted Younger, a népszerű televíziós műsorvezető Jézus életéről szóló beszélgetős műsort szerkeszt/vezet. Média- karrierje előmozdítása érdekében sikerül megnyernie Childresst, hogy vegyen részt egy műsorban. Younger figurája lenne az átmenet a végletesen cinikus filmrendező és az igaz hitet kereső Maria között, azonban ebből se nagyon sül ki semmi, azon kívül, hogy a film zárlata – amit azért mégsem árulhatok el – azt a klisét ajánlja fel tanulságként, hogy a hitben kételkedőknek sem marad más választása egy személyes tragédia után, mint Istenhez fohászkodni segítségért.

Úgyhogy, ha a hit-szólásszabadság-művészet kapcsolatának bonyolultságát szeretnénk tanulmányozni, nézzük inkább a tévéhíradókat, ha pedig hit és csoda ügyében valódi filmművészeti élményre vágyunk, menjünk el mondjuk Anette K. Olesen Bűnök című filmjére (néha játsszák még a művészmozik).


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8580