KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
   2006/április
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: A 37. Magyar Filmszemle díjai
FILMSZEMLE
• Schubert Gusztáv: Hullámzó Balaton Játékfilmek
• Forgách András: Személyes kozmoszok Halász, Szemző, Szaladják – háromkirályok
• Vaskó Péter: Honderű Új filmvígjátékok
• Hirsch Tibor: Más a mese Kisjátékfilmek
• Báron György: Feltételes megállók, végállomások Dokumentumfilmek

• Lengyel László: Pókok és legyek Szabó István: Rokonok
• Gelencsér Gábor: Szegény barbárok Móricz-filmek
• Takács Ferenc: Szerelem és pénz Jane Austen-adaptációk
• Darab Ágnes Zsuzsa: Amikor kilóg az asztalláb Nevelőnők a filmvásznon
• Varró Attila: Fúriák az angolparkban A brit horror és a nők
• Köves Gábor: A változatosság kedvéért Ang Lee-portré
• Hahner Péter: A hőskor után Ang Lee: Túl a barátságon
• Molnár Gál Péter: Bolond világ A Marx fivérek
• N. N.: A Marx fivérek filmjei
MÉDIA
• Vízer Balázs: Póz, csajok, satöbbi A videoklip mesterei
• Reményi József Tamás: Hattyú és klitorisz Tévékritika
KRITIKA
• Dániel Ferenc: Az író mint társtettes Bennett Miller: Capote
• Stőhr Lóránt: A bírálás édes gyönyöre Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?
• Pápai Zsolt: Zsák a foltját Benoit Delépine – Gustave de Kervern: Aaltra
• Muhi Klára: Régi idők orosz focija Ifj. Alekszej German: Nagypályások – Garpastum
• Kriston László: „Amikor az ember még misztérium volt” Beszélgetés ifj. Alekszej Germannal
KÖNYV
• Palotai János: A pillanat embere Friedmann Endre albumai
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Az időjós
• Vincze Teréz: Mária Magdolna
• Horeczky Krisztina: A szavak titkos élete
• Mátyás Péter: A leggyorsabb indián
• Vízer Balázs: A belső ember
• Köves Gábor: Casanova
• Vízer Balázs: Pénz beszél
• Wostry Ferenc: Motel
• Horeczky Krisztina: Befejezetlen élet
• Kárpáti György: Rózsaszín párduc

             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az időjós

Ardai Zoltán

 

A „lúzer” mai fogalma – a maga impertinens ridegségével és széles terpeszkedésével – viszonylag újkeletű konstrukció, amely egyebek mellett a köz szellemi fáradtságáról, egyben erősödő nézet-egyszerűsítési igényekről is tanúskodik. Volt idő, amikor a „vesztes típust” (aki mégis győz), az amerikai mozi nem csupán burleszki változatban szeretgette. Mi több, akadtak a happyendes sztori-karaktertől eltartó cselekményű hollywoodi produkciók is, amelyek balekszerű, de mégsem szimplán balek hősöket léptettek fel. Amikor Fielder Cook a ’80-as években Robin Williams főszereplésével filmre vitte Saul Bellow-nak azt a – mondjuk – lúzer-tárgyú kisregényét, amely magyarul korábban Napjaid gyümölcse címmel jelent meg (a film itthoni címe aztán Ragadd meg a napot! lett), az igazán szolid adaptáció már valamelyest tüntetőleg hatott az amerikai mezőnyben. Azóta még szokatlanabbnak számít az a kevés újabb, a Cook-éval rokon zsánerű mozidarab, amely a 20. század derekán, vagy harminc éve is még a középátlagba simult volna.

Nicolas Cage tíz évvel a Las Vegas, végállomás után ismét vagy még inkább antihőst játszik, és újfent jobb ilyen szerepben, mint valaha – akár Oscart is nyerhet vele megint –, mindazonáltal maga a Gore Verbinski rendezte Az időjós nem zavar sok vizet, szemlélete (avagy formarendje) jellegzetesen az álomgyári előírásokon belüli marad. Érdekes viszont, hogy milyen feszültségi pontok irányában jut közel ahhoz, hogy akár meg is billenthetne bizonyos normákat. A Cage játszotta chicagói meteorológus – akinek, eltérően a Saul Bellow és Robin Williams meggyúrta figurától, jövedelmi gondjai éppen nincsenek, bár házassága éppannyira tropára ment – sármos a stúdiókban, de a stúdiókon kívül szinte csakis csetledezni tud. A borús gondolatok közt, amelyek sűrűsödve gyötrik, utóbb előnyomul már az a sejtelem is, hogy a meteorológia valami éktelen hazugság, és hogy tanult igazodásai – a „sose add fel, Ember!”-stílusú amerikai spirituális mintákhoz – rendre rosszízűen idétlen szituációkba vezetik. Lelki épsége viszont, amely lehetővé teszi, hogy szigorú apjával – aki haldokló járóbeteg – késői barátságra jusson, sajátos összefüggéseket mutat ügyetlenségeivel. A szövevényesen ügyes-ügyetlen David Spritz valószerű portréja jóleső fanyarsággal rajzolódik ki Az időjósban: az érzelmesnek tűnő pillanatok rögtön át is fordulnak önnön kontrapunktjukba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/04 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8579