|
|
|
Láttuk mégA rövidek éjszakájaCsillag Márton
A jó rövidfilmszínész keveset beszél, arcának egyik fele árnyékban van, a másikat tábortűz játszi fénye világítja meg. Múltja terhes, jövője bizonytalan, és a sors (a mindent elrendező rendező) általában egyetlen nagyjelenetet szán neki rövidke létezése alatt. Van persze jobb rövidfilmszínész is, például a 2003-ban kisjátékfilmes Oscar-díjjal jutalmazott Egy kedves ember dán főhőse, aki olyan intenzitással van jelen a történet minden jelenetében, mintha „special guest” volna egy folytatásos rövidfilm-sorozat összes epizódjában. Az ő remeklése köré épül a nyári kertmozi-szezon alkalmából bemutatásra kerülő A rövidek éjszakája című kisfilmcsokor, benne jó és jobb (egy- és háromdimenziós) karakterekkel: földalatti boldogság-koldussal, unatkozó kislánnyal, lángba bambuló menekültekkel, majdnem-balettos focidrukkerrel és természetesen a dán munkanélkülivel, aki átképzőnőjének udvarol. A sort a francia Megvárom a következőt… nyitja, főszereplője statisztikai adatokra hivatkozva keres magának menyasszonyt a párizsi metrón. Philippe Orreindy koldulás-átiratának már alapötlete is elég szórakoztató, a film hangvételéhez mérve megdöbbentő befejezés azonban olyan erővel vágja földhöz az érzékeny nézőt, mint mátrix a kiscicát. Míg Orreindy munkája az okos és frappáns kisfilm tankönyvi példája, addig a következő két alkotás csupán a szépelgés és szenvelgés területén jeleskedik: A legszebb férfi a világon ritmustagadó gondolatklip, a Tűzpillangók klasszikus beszélő képeskönyv. Őket követi Stephen Daldry (Billy Elliot; Az órák) első rendezése, az egy kis Liverpool-drukker egy napját lekövető Nyolc, mely a főszereplő narrációjával és szép beállítású életképeivel a direktor mindkét későbbi filmjéből ízelítőt nyújt. A sort Martin Strange-Hansen fent említett filmje zárja, mely ismét bebizonyítja, hogy a dánok milyen meglepően sok pástétomot képesek egy kicsi konzervbe belepasszírozni.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1250 átlag: 5.66 |
 |
|
|
|
