KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Melinda és Melinda

Takács Ferenc

 

Vacsora után, egy New York-i francia étterem asztala körül cseveg néhány színházi ember, természetesen a színházról és a drámaírásról. Vajon egy történet lényegénél fogva tragédia, illetve komédia, vagy ellenkezőleg, a drámaírói alkatok és érzékenységek különbözősége fordítja ugyanazt a históriát tragédiába vagy komédiába – erről forog a szó. Egyikük belekezd egy történetbe, felvázol egy kiinduló helyzetet, s megkérdezi: ez most tragédia vagy komédia. Két drámaíró ül az asztalnál, az egyikük vígjátékairól híres, a másikat az élet komoly és tragikus kérdései foglalkoztatják. Rögtön nekilátnak, hogy ott helyben színdarabot írjanak – persze élőszóban – a történetből; az egyikük vidám darabot rittyent belőle, a másik komoly és szomorú végkicsengésű drámát.

A filmvásznon természetesen mindez azon nyomban meg is elevenedik: két filmet látunk, váltakozva követhetjük a két történetet, pontosabban ugyanannak a történetnek vígjátéki és drámai feldolgozását, közben képileg is vissza-visszatérünk az étterembe, ahol a beszélgetőtársak folyamatosan kommentálják a két változatban készülő színdarabot. A néző pedig intelligensen nyugtázza a szeme láttára kibontakozó két változat hasonlóságait és különbségeit, s élvezettel figyeli, ahogy a két változat folyvást tükrözi és visszatükrözi egymást, részben pontról-pontra, részben elvarázsolt kastély-beli tükrök torzított képében, részben pedig a két egymással szembe állított tükör végtelenített képszériájában (a mise-en-abîme-fogás révén). Reflexió és refrakció tehát – mint ahogy a beszélgetés is ugyanezt teszi – folyvást reflektálja és refraktálja a mindjárt két változatban kibomló virtuális drámát.

Woody Allen ezúttal egy nagymúltú színházi patentet filmesített meg. A „színházról szóló színház” képlete ez, a metadráma hagyománya, Moliere versailles-i rögtönzésétől Pirandello Hat szereplő szerzőt kereséig. És persze Molnár Ferenc; a patent modern társalgási drámába oltott változata – a Melinda és Melinda, ha jól megnézzük, valamiféle Játék a kastélyban-változat. Szellemes és helyenként nagyon mulatságos film, tele Woody Allen-es viccekkel, s még egy kis filmesztétikai tanulsága is akad a dolognak: a rendező úgy alakítja át a (kamara)színházi jelleget filmje stilizációs elvévé, hogy evvel érzékeltetni tud valami lényegeset színháznak és filmnek, a két médium viszonyának izgalmas problémagubancából is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8320