KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
   2005/július
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Kortárs Összművészeti Fesztivál 31. Filmművészeti Nyári Egyetem, Eger, 2005. július 23-29.

• Schubert Gusztáv: A prüdéria pornográfiája Szextilalom
• Vágvölgyi B. András: FAQ Kinsey
• Hungler Tímea: (m)Adame bordája Férfiszerepek
• N. N.: Hímnem, nőnem
• Géczi Zoltán: Ázsiai amazonok Hongkong Girl Power
MAGYAR MŰHELY
• Bikácsy Gergely: Halálkutyák A fekete kutya – El perro negro
• Muhi Klára: Az én spanyol polgárháborúm Beszélgetés Forgács Péterrel
• Stőhr Lóránt: Amikor térré válik az idő Beszélgetés Kardos Sándorral
• Ardai Zoltán: A képmester kertje Résfilm

• Pápai Zsolt: Halotti beszédek Klasszikus gengszterfilmek
• N. N.: Klasszikus gengszterfilmek DVD-n
• Varró Attila: A köztünk élő szörnyeteg Lon Chaney, a gazember
• Váró Kata Anna: Brit szamurájok Mike Hodges
• Kovács Marcell: Fekete sivatag Öld meg Cartert!
• Vaskó Péter: A császár új ruhája Csillagok háborúja – A sith-ek bosszúja
• N. N.: A Star Wars saga
• Báron György: Aranypolgár John Baxter: Steven Spielberg
• Murai András: Az emlékezet anatómiája Resnais, Bergman, Tarkovszkij
FESZTIVÁL
• Varga Balázs: Vagabond évek Mediawave
TELEVÍZÓ
• Hirsch Tibor: Tetemrehívás Csodálatos vadállatok
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Emily Wang titka Tiszta
LÁTTUK MÉG
• Takács Ferenc: Melinda és Melinda
• Strommer Nóra: Madagaszkár
• Kubla Károly: Viasztestek
• Kárpáti György: Túszdráma
• Vízer Balázs: Szerelem sokadik látásra
• Köves Gábor: B 13 – Bűnös negyed
• Csillag Márton: A rövidek éjszakája
• Takács Ferenc: Palindrómák

             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Viasztestek

Kubla Károly

 

Egy csapat kiránduló tinédzser egy kisebb csapat (viasz)megszállottal találkozik Amerika egyik eldugott szegletében, a végén meg mindenki meghal, kivéve néhány főszereplőt. Az igazi, bűnrossz, szemét horrorokban általában mindenki meghal. Abból látszik, hogy egy horrorfilm nagyon gáz (de még nem annyira gáz, hogy zseniális legyen), ha vannak túlélők. A Viasztesteket túléli két napolajjal kezelt, jóltáplált amerikai színésztanonc, és ez kábé mindent elárul a filmről. Értékügyileg és esztétikailag a film B-kategóriás szemét. Azokat pedig nagyon szeretjük, mert nem akarnak többnek látszani önmaguknál: egyszer használatos, instant vizuállöketek, a néző meg vagy röhög, vagy sír. Jobb esetben mindkettő.

A készítők igen tehetségesen használták a vérgáz logikai buktatókkal teli sztoribonyolítást, de ezek a bakugrások minőségileg nem lépik túl az általános B-filmes toposzokat; amiben a Viasztestek originális, az maga a viaszkezelés, mármint a (forró) viasz inventív és kreatív felhasználása, ölesre, preparálásra, arcplasztikára és élményfürdőzésre. A készítők nem sajnálták a pénzt a látványra, az effektekre és a kellékesre (láthatólag a színészek, a rendező és egyéb kóklerek gázsijának rovására, de B-horrornál ez inkább előny, mint hátrány). Érzékletes belső, plasztikus külső felvételek, buta – de nem elég buta! – sztori (aminek egyébként semmi köze az 1953-as, azonos című Andre De Tóth remekműhöz, amelyben a magyar rendező az elsők közt szerepeltette a szépnevű Charles Buchinskyt, későbbi nevén Charles Bronsont), és a mindent betöltő puha és forró látványviasz, amitől még a nézőben is felhorgad a vágy, hogy viaszt ide, de minél többet!

Az ilyen filmekre húsz év múlva is emlékezni fogunk, amikor a nagyköltségvetésű, görcsös tucatmozikra már rég nem: a Viasztestekben van annyi negatív invenció, hogy a megszállott horrorfanok és szemétguberátorok majdan piedesztálra emeljék. Hogy miért? A forró viaszban vígan menekülő szoláriumtinédzserek képe, na az például, zseniális.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/07 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8323