KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

         
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/január
FILMSZEMLE
• Zsugán István: A magyar film a világban 1979-ben Pécsi Játékfimszemle, 1980
• Dárday István: Töredékes összefüggések nagylátószögű optikával

• Jovánovics Miklós: Alászállás a közelmúlt poklába Bizalom
• Koltai Tamás: Szász Péternél mindig olyan jókat mondanak Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét?
• Lázár Ervin: Sorok az Égigérő fű plakátjának ragasztós oldalára
• András László: Szemtől szemben Tarkovszkijjal Tükör
• N. N.: Andrej Tarkovszkij filmjei
• Rubanova Irina: Miskin herceg a tiltott zónában Tarkovszkij Sztalker című filmjéről
• Császár István: Folytatható utószó Fellini Casanovájáról
• N. N.: Federico Fellini filmjei
FILMZENE
• Kocsis Zoltán: Kell-e a filmzene?

• Takács Ferenc: „Amerika kizöldülése” Hair
• Réz Pál: A sokértelműség csapdái Gondviselés
• Sándor Pál: „Közeli fotográfiát ne csináljanak rólam!” Interjú-részlet egy készülő Karády Katalin filmből
• N. N.: Karády Katalin filmjeiből
• Matos Lajos: agresSZÍV KINó
• Veress István: Az állatok válaszolnak
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Politikai lelkigyakorlat a Genfi-tó partján Nyon
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: A hiénák napja
• Gervai András: Koldus és kirlyfi
• Iván Gábor: Nada csoport
• Csala Károly: Spirál
• Schéry András: Konvoj
• Kapecz Zsuzsa: A dervis lerombolja Párizst
• Sólyom András: Kezedben a kulcs
• Bognár Éva: Férfiak nélkül
• Schéry András: Lidércnyomás
• Argejó Éva: Fierro fiai
• Iván Gábor: Meg kell ölni ezt a szerelmet
TELEVÍZÓ
• Illyés Gyula: A jövő mozija
• Mezei András: Csak ülök és kérdezek Beszélgetés Vitray Tamással
• Faragó Vilmos: Kortársak – adaptálva
• Kristóf Attila: A kabaré alkonya Humor a tévében 1.
• Gervai András: A Kunta Kinte-legendárium Gyökerek
• Honárkay Róbert: Hús, bőr, szeplő Ingmar Bergmanról
• Békés Tamás: A képernyő – tegnap
• Gombár Endre: A Tejút fiai
KÖNYV
• Bádonfai Gábor: Két évtized filmtörténete egy olasz napilap hasábjain
TELEVÍZÓ
• Hegedűs Tibor: Némi eligazítás, semmi több...
POSTA
• N. N.: „Minden számban legalább egy aktfotót” Olvasói levél – Szerkesztői válasz
KRÓNIKA
• N. N.: Az év játéka Az 1979-ben Magyarországon bemutatott legjobb külföldi filmek

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az állatok válaszolnak

Veress István

 

Kakukkfióka évezredek során rögződött, öröklött, merev ösztönmozdulatokkal taszigálja ki a fészekből az anyamadár saját tojásait… Szkarabeusz tanul új viselkedésformákat, hogy elhárítsa az ember állította akadályt a gördülő galacsin útjából… Három évi tetszhalál után törékeny testű, karcsú tiszavirágok járják kérészéletű, háromórás szerelmi táncukat… Kollányi Ágoston kérdez és az állatok válaszolnak.

A párbeszéd örök. Egyidős az emberiséggel. Salamon és Aiszóposz óta faggatja minden kor – a maga módján és a maga színvonalán – az állatvilágot.

Kollányi olyan kérdéseket tesz fel, amelyek „tolmácsolásához”, megértéséhez egy új tudományág, az etológia szükséges. Sajátos – ősrégi és vadonatúj – tudomány ez. Régi, hiszen már az őskor vadásza is „ösztönös etológus” volt: éber szemmel figyelte, tanulmányozta a vadállatok minden rezzenését, viselkedését – és új, mint maga az atomkor, amelyben voltaképpen megszületett.

Az etológusok az élő szervezet egészét tanulmányozzák: a „miért” és nem a „hogyan” érdekli őket. Miért viselkedik egy adott szituációban így és nem pedig úgy egy állat; cselekedeteiben mennyi az ösztönös, öröklött és mennyi a tapasztalt, tanult mozzanat?

Ezt a világot ostromolja „kérdéseivel” Kollányi filmje, amely a viselkedéskutatás alapjainak áttekintése is egyúttal.

Az állatvilágban az egyes egyedek, csoportok állandó kapcsolatban állnak egymással. Egy bárány rémülete gyorsan átragad az egész nyájra, a falatozó ragadozó látványa odacsalja a hozzá hasonlókat. Ezekben az esetekben a megértés nem a „nyelv” segítségével történik, hanem lényegében rejtjelezett információk átadásával van dolgunk. A speciális rejtjelkulcsot azonban nem mesterségesen alkották meg az állatok, hanem örökölték. E titkos nyelv kulcsát az azonos fajhoz tartozó egyedek már születésüktől fogva birtokolják, hiszen egyszerűen létkérdés számukra, hogy megkülönböztessék és felismerjék egymást, továbbá, hogy állandóan információt cseréljenek: milyen helyet foglalnak el csoportjuk szociális rangsorában, milyen hangulatban, fiziológiai állapotban vannak, és így tovább. Ráadásul a közléseknek „szigorúan bizalmasnak” kell lenniük, olyannak, hogy csupán a fajtestvérek értsék meg. Az információkat tehát „kódolni” kell! Ez a módszer nyújtja ugyanis az egyes fajoknak a biztonságot, a megközelíthetetlenséget, hiszen a rejtjelzett üzenet alapján más fajú (főként ragadozó!) állat nehezebben képes az üzenetküldő térbeli helyzetét meghatározni.

Az állatok „beszédét” tanulmányozó tudósok tehát lényegében speciális rejtjelfejtők. Olyan üzeneteket tanulmányoznak, amelyek nem nekik szólnak. Ezzel magyarázható, hogy bár Földünkön körülbelül másfél millió állatfaj él, eddig még egyetlen faj rejtjelrendszerét sem ismerjük teljes egészében.

Annyi bizonyos, hogy kommunikálnak egymással, és közlési jeleik változatosak: jellegzetes testtartásokkal, mozdulatokkal, mimikával, hátrahagyott szagnyomok rendszerével, tapintással, elektromos jelzésekkel, bizonyos optikai tevékenységgel érintkeznek.

És velünk? Velünk hogyan és mit közölhetnek? Megértjük-e amit nekünk mondanak? Kollányi Ágoston érti az állatok beszédét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/01 36. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8012