|
|
|
Láttuk mégSzerelmi vallomásVeress József
Ilja Averbah nevét a Monológ tette ismertté.
A Szerelmi vallomás – legalábbis a témát illetően – testvérfilmje lehetne a Monológnak. Megint tipikus intellektuel a főszereplő s újra ugyanaz a tét, ugyanazok a gondok: hogyan igazodjon el a történelmi útvesztők között az értelmiségi hős, aki saját sorsa hajóját is eléggé nehezen kormányozza?
A forgatókönyv alapjául Jevgenyij Gabrilovics visszaemlékezése szolgált. Beleolvastam a könyvbe: okos és szellemes vallomás, pontos és hiteles tükör korunkról – századunkról – és az iránytű keresésének fontosságáról. Ugyanezzel a szellemi izgalommal a Szerelmi vallomás – sajnos – nem szolgál. A történetet – Filippok és felesége, Zina „love story-ját” – Averbah kissé komótosan adja elő, s éppen azokat a jeleneteket, melyek kulcsfontosságúak, nem képes igazán életteli atmoszférával megtölteni. Például a Fekete-tengeri intermezzót vagy a Gladisevvel folytatott hosszú beszélgetést. Kissé ódivatú Filippok rajongása is. Nem azért, mert vállalja a szerelmet, hanem a csöpögős frazeológia miatt. Íme, a férj vallomása alkonyatkor: „Az élet bonyolult, de mi együtt éltünk át mindent. Beszélgettünk, örültünk, és soha semmivel sem vétkeztünk a becsületünk ellen.”
Filippok – a tollforgató – nem különleges személyiség, egyvalamiben azonban következetes (s ez a magatartás tiszteletet parancsoló): soha nem akar kibújni a bőréből. Maga a rendező így értelmezi a figura cselekvési pályáját: „Képes volt arra, hogy a saját életét élje le. Saját életünket leélni nem is olyan könnyű.” Szeszélyesebb és szertelenebb az imádott Múzsa karaktere, de hát az emóciókat – mint köztudomású – nem a ráció kormányozza.
Végső soron érdekes epizódok váltakoznak a Szerelmi vallomásban melodramatikus elemekkel. Előbbiből több kellene, utóbbiból kevesebbel is megelégednénk.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1666 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
