KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/május
• Létay Vera: Kis pörköltek és nagy eszmék A mérkőzés
• Zalán Vince: Magyarra fordította... A pogány madonna
• Zsugán István: Egy vezeklés története Beszélgetés Gábor Pállal
• Kézdi-Kovács Zsolt: A valóság és az álom Vita a filmforgalmazásról
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (3.)

• Zalán Vince: Makk mozijában
• Szörény Rezső: A tornádó, melynek neve Makk Károly
• Jancsó Miklós: A jelenlét embere
• N. N.: Makk Károly filmjei
• Elbert János: Grúz ellenpontok Néhány interjú magánügyben
• Hegedűs Zoltán: Elindult a rue des Halles-ból Az élő René Clair
• Bajomi Lázár Endre: A patafizikus filmrendező Az élő René Clair
• N. N.: René Clair filmjei Az élő René Clair
• Nemeskürty István: Gorkij bűvöletében Mark Donszkoj (1901–1981)
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Szerzői filmek – egy sovány tehén esztendeje Sanremo
• Bikácsy Gergely: A mormon család és a kínai vasút Lille
LÁTTUK MÉG
• Dániel Ferenc: Az első nagy vonatrablás
• Koltai Ágnes: Hamburgi betegség
• Báron György: Óvakodj a törpétől!
• Iván Gábor: Bátorság, fussunk!
• Sólyom András: Nyári rét
• Fekete Ibolya: Sheila Levin meghalt, és New Yorkban él
• Kovács András Bálint: Éjjjel-nappal énekelek
• Ambrus Katalin: A félhold árnyékában
• Bikácsy Gergely: Építs házat, ültess fát!
• Koltai Ágnes: Hét januári nap
TELEVÍZÓ
• Vígh Károly: A Századunk új sorozatáról Végjáték a Duna mentén
• Loránd Gábor: Televízió és történelem Egy tanácskozás tanulságai
• Bognár Éva: Az értelem operája Weill–Brecht: A hét főbűn
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: A csend és a mű
POSTA
• Berezsnyei L. Ottó: Kubrick Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Éjjjel-nappal énekelek

Kovács András Bálint

 

Ki ne ismerné Zdravko Colic táncdalénekest, a jugoszláv lányok kedvencét? Mert aki nem ismeri, és kíváncsi rá, nézze meg a róla készült, a dokumentum- és a reklámfilmek, valamint a show-műsorok elemeit ügyesen elegyítő alkotást, és máris gazdagabb lesz néhány fontos ismerettel.

Először is megtudhatja, hogy Zdravko fiatal, modern, okos, az igazi férfi mintaképe. A legszebb szarajevói fiú. Némelyek szerint van ugyan nála jobb énekes, de ő kivétel. A lányok szeretik, a férfiak féltékenyek rá. A jugoszláv popzene egyik prominens képviselője szerint magas tenorhangja divatos, megjelenése jó és nem énekel hamisan: ezért szereti mindenki. Egy elegáns külsejű már idősödő elvtárs azt állítja, hogy Zdravko kapocs múlt és jelen között: „Feltehetően az ötvenes években született, mikor sikereink elkezdődtek, ő sikereink megtestesítője.”

Megtudhatja továbbá – immár magától Zdravkovtól –, hogy soha nem kívánta a hírnevet, nem hitt magában és nem tudja, mi ez a nagy népszerűség: hogy nem is olyan édes minden, vannak nehéz pillanatok is: a népszerűség például nehéz, mint a malomkő; hogy első szerelme a zene volt, nagyon szereti Cliff Richardot és a tengert; hogy néha borzasztóan szenved a nagyváros forgatagától, zajától, és ezért lakatlan szigetekről álmodozik, ahová egyedül elmenekülhetne; hogy élete örök mozgás egyik szállodából ki, a másikba be (ez úgy válik a néző számára is átélhetővé, hogy Zdravko e mondatát egy robogó vonatban mondja, feltehetően épp úton két szálloda között. A rendező egyébként gyakran használja ki a filmi kifejezés szuggesztív erejét: például, amikor Zdravko az elhagyatottságról énekel, egy száraz falevelet látunk, amint magányosan sodródik a folyóban).

Végül Zdravko Colic jóvoltából azt is megtudhatjuk, hogy a rock zene a szépből jön (!), és nem tűr törvényt, sémákat.

Ami a sémákat illeti, úgy tűnik fel, hogy a film analógiát mutat a rock zenével. Most már csak az a kérdés, hogy mi történik akkor, ha ezt valaki nem tudja.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/05 46-47. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7467