Láttuk mégSzenvedünk a kamaszkortólJakubovits Anna
Párás pirkadat. A nagyvárosból kivezető autópálya partján fiatal srác integet. A hömpölygő autók egyikében fölfedezi barátját, szülei társaságában. Az ismerős autó azonban, mintha észre sem venné őt, hajt tovább a belső sávban. Csak a hátsó ülésről fordul vissza a régi barát és osztálytárs: figyeli az értetlenül gesztikuláló fiú kisebbedő alakját, majd könyvébe temetkezik.
Ez az utolsó képsora, s egyben mondanivalója Karel Smyczek új filmjének. A jóban-rosszban összetartó barátok útja elvált, egyikük kispolgár lesz, a másikat örökké űzni-hajtani fogja valami. S hogyan történik mindez?
A csehszlovák rendező szerint a sorsdöntő fordulathoz egyetlen mondat, egyetlen gesztus is elegendő. Esetünkben egy visszautasítás: a szülők nem fogadják be éjszakára fiúk barátját az iskolai és családi botrány után. A botrány pedig csak diákcsíny, még annak is kevés, a fiúk hazavisznek néhány furulyasípot egy építkezésről. De, hogy milyenek ezek a fölnőttek, mindent fölfújnak, eltorzítanak, ájuldoznak és büntetnek, s becsapják a barátunk orra előtt az ajtót. Mire a barát elrohan – így lesz csavargó, meg nem értett ember. A másik fiú pedig a családi otthon rabságában zokog – így lesz kispolgár, a szülői, majd egyéb igazolásokban megnyugvó ember.
Kamaszok ismét Smyczek hősei, mint a tavaly ősszel vetített filmjéé, a Libuskáké. Az első csókokkal, első simogatásokkal, az első házibulival, s az első csalódásokkal ismerkedő emberkék, akiknek bizony komoly konfliktusaik vannak szülőkkel, fölnőttekkel, saját magukkal és egymással. Ezt a többszólamú, mélyen rezdülő szimfóniát – a fölnőtté válás folyamatát –, lágyan ívelő kedves futamban próbálja a film érzékeltetni. Egy kis furulyaszó (ilyesmi a film eredeti címe is) a kamaszvilág hangulatának fölidézéséhez elég is, de ítélet kimondásához már erőtlen.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1115 átlag: 5.63 |
 |
|
