KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Ember, gép, idő

Fáber András

 

Mágikus hatalmánál fogva minden fotográfus távoli rokonságban van a bibliai Józsuéval: mesterségének lényegéből következően folyton megállítja a Napot.

A filmgyári „standfotóst” a szakmabeliek nem szokták művészként tisztelni: szerepe többnyire arra korlátozódik, hogy felvételeivel egy-egy forgatás során segítse a berendező, a kellékes, a maszkmester (és – áttételesen – a rendező) munkáját. Senki sem tiltja meg azonban neki, hogy néha – csak úgy a maga kedvére – olyankor is nyitva tartsa a szemét (amely az adott esetben múló pillanatok képi rögzítésére alkalmas szerkezettel van kiegészítve), amikor ez nem tartozik a szorosan vett munkájához.

B. Müller Magda standfotós házi archívumában – mintegy főfoglalkozása melléktermékeként – összegyűlt egy kötetnyi olyan fénykép, amely a fotózás fent említett józsuéi principiumát szemlélteti. Filmgyári capriccio című albuma filmeket készítő embereket mutat be munkájuk közben. Fontos momentum itt, hogy munka közben rögzítette arcukat, mozdulataikat, hiszen e közszerepléshez szokott művészek – színészek, rendezők, operatőrök – más („privát”) arcukkal jelennek meg e képeken, mint amit a nagyközönség láthat. E képek auráját az alkotó munka „árnyéka” adja, olyan értelemben, ahogyan Roland Barthes írja a fotográfiáról: „Az arckifejezés a testtel járó fénylő árnyék; s ha a fénykép nem képes megmutatni ezt az arckifejezést, ha elveszik ezt az árnyékot, csak a steril test marad, mint a mesében, amely arról az asszonyról szól, akinek nem volt árnyéka.” E képeken az „alanyok” önmagukat adják – akkor is, ha történetesen, mint némelyikük, szociálpszichológiai értelemben szerepén kívül is „szerepet játszik”.

A pillanatok, melyeket e képek megörökítenek, már csak e formájukban léteznek tovább, s ez különösen akkor szívszorító, ha azok arcát szemléljük, akik már a mennyei Filmgyárban forgatnak tovább: Latinovits Zoltánét, Makláry Zoltánét, Rényi Tamásét, Huszárik Zoltánét. Nekigyürkőzésük, feszültségük vagy elengedettségük nem hagy többé nyomot a filmszalagon. Minden alkotás küzdelem az idővel, s ilyen szempontból a korán eltávozottak is mind győztesek voltak.

A fotográfus persze „komponál”, s nem az élet és a halál mezsgyéjét választja rendező elvének. Képsorokat szerkeszt: arcokat gondolkodás közben, felsőtesteket kamerával, egész alakokat létra tetején, vízben, bohócmaszkban, egyenruhában; hol kellékszárnyakon szárnyalva, hol kellékkötéllel gúzsbakötve.

B. Müller Magda képein az alkotó ember hiteles személyisége vet árnyékot. Olykor kisebb ez az árnyék, olykor nagyobb – de mindig fénylik.

 

B. Müller Magda: Filmgyári capriccio; az MTI Fotó gondozásában

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5838