KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Háborúban nőttem fel

Gervai András

 

A második világháború vége felé, Japán egy távoli szögletében, az ellenséges repülőgépek bombatámadásaitól addig megkímélt piciny faluban játszódik Szaitó Szadaró izgalommentes tanmeséje. A tekintélyt parancsoló nagymama biztonságosnak hitt „udvarházában” két, kisiskoláskorú unokatestvér nevelődik: Taró és a hadifogságban sínylődő amerikai apja miatt rejtőzködésre, bujkálásra kényszerített Emi. A történet nehézkesen indul és ugyanolyan lassan folytatódik-folydogál, majd egy sokkoló hatásúnak szánt, valójában nagyon is kimódolt – az erkölcsi „tanulságot” szájbarágó – tragédiába torkollik. A japán militarizmus, nacionalizmus, idegengyűlölet s mindennek konkrét pszichikai, morális következményei, személyiségformáló hatása ma is változatlanul izgalmas és megmutatásra, elemzésre érdemes kérdés, amely kifogyhatatlan gazdagságban kínál konfliktusokat, emberi drámákat. Sajnos azonban ebből az összetett témakörből ezúttal az elnagyolt háttérnél, néhány gondolati és viselkedésbeli közhelynél s az egysíkú figuráknál többet nemigen kaptunk. Így és ezért a Háborúban nőttem fel (akár társadalmi drámaként, akár ifjúsági filmként nézzük) felületes és érdektelen vállalkozás marad.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5835