KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Végtelen nappalok

Kovács András Bálint

 

A grúz filmek összetéveszthetetlen hangulatát árasztja ez a mű. Komponálásmódja balladisztikus: a történet fontos fordulatai inkább jelzésszerűek, nincsenek részletezve, a film a fordulatokat megelőző és követő lelki feszültségekre koncentrál, az ábrázolásban az indulatok megnyilvánulásáé a fő szerep, nem az analíziseké. A helyszínek drámai módon lehatároltak, tág képeket csak a természetben látunk, de itt is mindent magas hegyek vesznek körül. Ebben a lefojtott hangulatú történetben az emberi szolidaritás próbatételeinek sorozatát kapjuk. Egyik főszereplője Szpiridon, aki titokban megölt egy embert, azért, hogy megszerezze annak feleségét. A másik, Éva, bár nem szereti, mégis hozzámegy, mert nem akar fiatalon eltemetkezni. A férfi mindent elkövet, hogy elnyerje Éva szerelmét, a nő pedig jóban-rosszban türelmesen kitart mellette egész addig, amíg Szpiridon embertelensége végképp lehetetlenné nem teszi számára az együttélést. Megérzi, hogy egykori szerelmét is ő ölte meg, amit ez az életének minden területén bukott ember már nem tagad, és meg is öli magát. Vajon átadható-e az emberi szolidaritás képessége olyan viszonyok között, melyek a könnyebb utat az árulás és gerinctelenség felé vezetik?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5829