KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Aladdin és a csodalámpa

Vida János

 

Az még csak vitatható, hogy komoly vagy komolytalan dolog-e felnőtteknek szóló meséből gyermekmesét faragni – hiszen némely nagy regények is ekképp lettek népszerűvé, jóllehet eredeti teljes szövegük is századokat élt meg. Az viszont talán kétségtelen, hogy botorság egy meséből minden üdeséget, frissességet, érdekességet kiszűrni, s egy közepes reklámrajzfilm stílusában előadni a cselekmény száraz, szálkás gerincét.

Bizonnyal nehezebb egy klasszikus nagyregényt mozivászonra vinni, mint egy közkedvelt mesét megrajzfilmesíteni. Mégis, míg az előbbi – noha csak kivételes esetekben – olykor kimagaslóan sikerül, addig az utóbbi sajnos meghaladta Takahasi Sinja és munkatársai erejét. Kedvére tobzódhatott volna fantáziájuk a mesebeli kincsek, paloták megjelenítésében – de nem tobzódott. Még egy igazán szívbe zárható felejthetetlen főhősfigurát sem tudtak kitalálni, pedig – ha már annyira utánozzák az amerikai rajzfilmeket – akkor a felőlük nézve is „tengeren túliaknak” eme jó szokását sem ártott volna majmolniuk.

Mindezt szomorúan jelenti ki e sorok írója, mivel egyébként rokonszenvvel nyugtázza a japán rajzfilmeseknek a nemzetközileg ismert mesekincs – többek között az Ezeregyéjszaka – animációs feldolgozására irányuló törekvését, bár ugyanakkor sajnálatosnak tartja, hogy ezekből a munkákból szándékosan száműznek mindenfajta sajátosan japán stílusjegyet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5832