|
|
|
Láttuk mégNagy Sándor, a hódítóStrausz László
Amikor Oliver Stone Nagy Sándora először hallatja terveit a világ leigázásáról, egy hódítóhoz képest meglepően demokratikus és multikulti nézeteknek ad hangot. Nem is annyira legyőzni kívánja Ázsiát: kulturális unióról, együttélésről, vegyes családokról szónokol. A filmben központi szerepet kapnak a kulturális és szexuális másságot kidomborító elemek, mielőtt azonban a néző túlzottan lelkesedni kezdene a felvilágosult despota újszerű ábrázolása felett, rájön: a PC-maszlag alatt a szokásos neurózis bújik meg újra. A másság érdekes és látványos, csak ne kelljen vele érdemben foglalkozni! A rendező tehát elbabrál vele egy darabig, de aztán nem tud vele mit kezdeni, ezért inkább félretolja. Így történhet meg, hogy Sándor babiloni arájáról – akit azért vesz feleségül, hogy szimbolikus gesztust gyakoroljon a perzsák felé – annyit tudunk meg, hogy meddő. Ehhez fogható nagyívű és sokdimenziós drámai ábrázolás a jutalma Oliver Stone kezében NagySándor egyiptomi és a perzsa harcostársainak is, és hasonlóan komoly bánásmódban részesül az az indiai kultúra is, amely végül visszafordulásra kényszeríti a makedónokat. A néző figyelmét így aztán nem kerüli el, hogy a harci elefántok nagyok, és erősek. Ám Nagy Sándornak sajnos egy sincs belőlük, hiszen neki lovai vannak...
A politikailag roppant erőtlen és felemás gesztusokkal teli film további baja, hogy nem tudja mit akar elmondani Nagy Sándorról. A címszereplő homoerotikus vonzalmainak tárgya egy roppant férfias fiatalkori barát, akivel kapcsolatban csak az kérdéses, miért van nőnek kifestve az egész film alatt, és miért hord női ruhákat?! Stone fintorogva, csipesszel kezében nyúl hozzá a témához és úgy tűnik: nem hajlandó komolyan venni a férfi-férfi kapcsolatot.
Feljegyzések szerint a hadvezér halála előtt 11 napig agonizált. Együtt érzünk vele, hiszen ehhez fogható epikus méretű megpróbáltatást jelent a film három órája is!
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1060 átlag: 5.46 |
 |
|
|
|
