KrónikaKoza Dezső haláláraEmber Judit
Kedves Filmvilág! Drága Barátaim! Kérlek Benneteket, szorítsatok lapotokban egy parcellányi helyet Koza Dezső Balázs Béla-díjas rendezőasszisztensnek.
Több mint 100 magyar játékfilmben volt első asszisztens. Abszolút biztos szakmai tudása, alapossága, munkabírása, lélekjelenléte, humora, a mű iránti alázata, az alkotók tisztelete, mind-mind beépült ezekbe a filmekbe. Olyan rendezőkkel dolgozott, mint Bán Frigyes, Gertler Viktor, Máriássy Félix, Rényi Tamás, Gábor Pál, Révész György, Makk Károly, Kovács András, Mészáros Márta, Gaál István, Gothár Péter, Bacsó Péter...
Három évvel ezelőtt (akkor hatvanéves volt) kórházba került, de a kórházi ágyon is dolgozott, munkatársaival a forgatáshoz nélkülözhetetlen listákat egyeztetett, miközben jött a hír, hogy őt lecserélték... Mikor fölgyógyult, megkérdezte, hogy a munkatársaival is az történt-e, ami vele. Megnyugtatták, hogy a munkatársai maradhatnak, azok fiatalok, de ő nem, mert öreg. (Pedig ekkor még nem is építettük a kapitalizmust!)
Azt mesélik – ne add tovább! – hogy ezek után hazament és elkezdett sírni. Mások azt mondják, hazament, lefeküdt, a fal felé fordult, és ki sem mozdult többé... igaz, nem nagyon hívták, de ő sem jelentkezett.
1991. szeptember 25-én hatvanhárom éves korában súlyos betegségben meghalt. Hamvait – saját kérésére – szűk családi és baráti körben 1991. október 7-én csendben szétszórták. „Okuljatok mindannyian a példán.”
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1620 átlag: 5.31 |
 |
|
