KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Süti, nem süti

Köves Gábor

 

Woody Allen megélhetési filmrendező: elmondása szerint a depresszió okozta halálfélelem ellen forgat. Egy filmet ősszel, egyet tavasszal – évtizedek óta menetrend szerint. Az Allennel mostohán bánó honi forgalmazás jóvoltából már korántsem friss Süti, nem süti az agg mester tavaly őszi antidepresszánsa. A finoman szólva is szokvány témák, a szokásos helyszínek és karakterek kényszeres variálása ugyanúgy lehet bosszantó, mint örömteli, a fogadtatás pillanatnyi vérmérséklet kérdése. Kedvező légköri viszonyok és enyhe tél esetén Allen régi-új filmjén, mint jóemlékű szakállas viccen lehet majd derülni. A Süti, nem süti a Fogd a pénzt és fuss! alapjaira felhúzott Hyppolit-komédia egy hirtelen meggazdagodott Brooklyn-alsói házaspárról: a nagyzolási mániába bódult, kedvesen tahó ex-sztriptíztáncosnőről (a hálás szerepben a nagyszerű komika, Tracey Ullman brillírozik) és férjéről, a „hagymát hagymával” kultiváló, frakkban feszengve feszítő Kabos-szerű kisemberről (Allen).

Az irigylésre méltó munkaterápia itt és most kivételesen működik: Allent rég láthattuk ennyire felszabadult komédiásnak, rég nem marháskodott ennyit, rég játszott ennyi derűvel. Mintha nem nyomasztanák az intellektuális humor kötelezettségei, a verbális gegek mellé pedig visszatér a rég száműzött helyzetkomikum (Allen és bankrabló bandája alagutat fúr egy kifőzde alagsorában; Allen ékszert indul lopni úri társaságban; Allen a felső tízezer kényes széplelkeit igyekszik szórakoztatni). Kifogástalanok a jellemparódiák, az elvárásoknak megfelelően Hugh Grant az úri sznobot, Jon Lovitz a papucsot zoknival kombináló palimadarat, Michael Rapaport a bambaság szobrát formálja.

A Süti, nem süti végül is az, ami: könnyed-szellemes, csuklógyakorlat-gyanús szalonvígjáték. A fene se bánja, hogy a opus magnumok ideje lejárt, az ilyen ingerszegény időkben annak is örülni kell, hogy a jobb napokat látott, Manhattan-mániás gegman végre jókedvében, és nem az örökkévalóságnak dolgozott.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/12 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3539