Láttuk még

Oltári vőlegény

Hungler Tímea

A legújabb remake-ek közül a magyar keresztségben Oltári vőlegény címre hallgató opus nem kisebb klasszikust, mint egy 1925-ös Buster Keaton filmet, a Seven Chances-t igyekszik leporolni. A film eredeti címe (Bachelor – Agglegény) természetesen sokkal kifejezőbben (de ehhez már hozzászoktunk) zanzásítja a szüzsét: a házasság igáját tudat alatt elkerülni szándékozó férfi esetét – a film tanúsága szerint – krónikus férjhezmenési kényszerben szenvedő női nemmel (igennel?).

A főhős szuperegója elérkezettnek látja a pillanatot genetikai állománya továbbörökítéséhez, mely szándékát ráadásként egy népmesei fordulat is inspirálja: az öreg király, a nagypapát alakító Peter Ustinov csak azzal a kikötéssel hagyja unokájára, a legkisebb királyfira fele királyságát, ha gondoskodik a(z) (ipari) birodalom utódlásáról, amely – mint tudjuk – petesejt nélkül problematikus. A fiú, bár remake-ről van szó, a korszerű technológiai megoldások helyett a hagyományos módszer híve: megkéri barátnője kezét.

A romantikus komédia műfajába sorolható film megpróbálja kitágítani a műfaj kereteit: ilyen a filmen végigvonuló mustáng-metafora (vadló, nem farmer), vagyis a szabad, független férfi megfeleltetése az őt betörni szándékozó női nemmel szemben; valamint a házassági hirdetésre a templom elé érkező több száz fehérruhás menyasszony képe. A keretek tágulnak ugyan, de a végkifejletben megmaradunk az adott zsáner-mesénél: hőseink hetedhét országra szóló lakodalmat csapnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3037

Cikk értékelése:

szavazat: 1406 átlag: 5.53