KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kie¶lowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Oltári vőlegény

Hungler Tímea

 

A legújabb remake-ek közül a magyar keresztségben Oltári vőlegény címre hallgató opus nem kisebb klasszikust, mint egy 1925-ös Buster Keaton filmet, a Seven Chances-t igyekszik leporolni. A film eredeti címe (Bachelor – Agglegény) természetesen sokkal kifejezőbben (de ehhez már hozzászoktunk) zanzásítja a szüzsét: a házasság igáját tudat alatt elkerülni szándékozó férfi esetét – a film tanúsága szerint – krónikus férjhezmenési kényszerben szenvedő női nemmel (igennel?).

A főhős szuperegója elérkezettnek látja a pillanatot genetikai állománya továbbörökítéséhez, mely szándékát ráadásként egy népmesei fordulat is inspirálja: az öreg király, a nagypapát alakító Peter Ustinov csak azzal a kikötéssel hagyja unokájára, a legkisebb királyfira fele királyságát, ha gondoskodik a(z) (ipari) birodalom utódlásáról, amely – mint tudjuk – petesejt nélkül problematikus. A fiú, bár remake-ről van szó, a korszerű technológiai megoldások helyett a hagyományos módszer híve: megkéri barátnője kezét.

A romantikus komédia műfajába sorolható film megpróbálja kitágítani a műfaj kereteit: ilyen a filmen végigvonuló mustáng-metafora (vadló, nem farmer), vagyis a szabad, független férfi megfeleltetése az őt betörni szándékozó női nemmel szemben; valamint a házassági hirdetésre a templom elé érkező több száz fehérruhás menyasszony képe. A keretek tágulnak ugyan, de a végkifejletben megmaradunk az adott zsáner-mesénél: hőseink hetedhét országra szóló lakodalmat csapnak, és boldogan élnek, míg meg nem halnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3037