KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2000/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Csantavéri Júlia: Vittorio Gassman (1922–2000)

• Schubert Gusztáv: XXL Az eklektika hősei
• Hirsch Tibor: Időn kívüli időutazó James Bond-korszak
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Nyugat-Keleti Díván Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak

• Horváth Antal Balázs: Járatlan úton Privátbűnök, magáncsapdák
• Herpai Gergely: Pixel noir Digitális bűnök
• Pápai Zsolt: Zsánerek a fonákjáról John Sayles portréjához
• N. N.: John Sayles filmjei
• Muhi Klára: A törvény kapujában Beszélgetés a filmszakmáról
• Gervai András: Karakter Eurofilm: Hollandia
• Gervai András: Mélyföld: holland filmhelyzet
KÖNYV
• Zalán Vince: A valóság dramaturgiája Kie¶lowski mozija
• Csala Károly: Egy szavahihető ember Hamza D. Ákos a magyar filmművészetben

• Geréb Anna: A filmkocka el van vetve A Goszfilmofond kincsei
• Halász Tamás: Testek tájban, tájak testen Táncfilmek
KRITIKA
• Varró Attila: Mélységillúzió South Park kontra Disney
• Békés Pál: Déli ritmus Cuki hagyatéka
• Köves Gábor: A jóízlésű idomár Pop, csajok satöbbi; Hi-Lo Country
• Pályi András: Hadüzenet, aranyhazugságokkal Tűzzel-vassal
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: M: I-2
• Nevelős Zoltán: Új csapás
• Köves Gábor: Tolvajtempó
• Bori Erzsébet: Frequency
• Ardai Zoltán: A tanú szeme
• Barotányi Zoltán: Galaktitkos küldetés
• Kézai Krisztina: Agyatlan apartman
• Hungler Tímea: Oltári vőlegény
• Tamás Amaryllis: A földlakók nemi élete
• Kis Anna: Mansfield Park
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Ki volt?

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mélyföld: holland filmhelyzet

Gervai András

 

A harmad-Magyarországnyi területen fekvő, 17 milliós ország filmiparának nagyjából a miénkhez hasonló gondokkal, problémákkal kell megküzdenie. A viszonylag kis piac, kevés néző s a nyelvi elszigeteltség miatt a holland film ritkán termel profitot. Majd másfél évtizeddel ezelőtt még előfordulhatott, hogy a Flodderra hárommillió holland váltott jegyet. A Karakterre 1998-ban összesen már csak 170 ezer hazai néző volt kíváncsi. (Ugyanakkor Mr. Beanre egymilliónál többen mentek el.) Az éves nézőszám nem túl magas (1986: 14 millió 864 ezer, 1992: 13 millió 683 ezer, 1993: több mint 16 millió, 1997: 19 millió), s keveset emelkedik; általában minden hollandra évi egy mozilátogatás jut. 1998-ban a bevétel hatvan százalékát adó első húsz kasszasiker között nem volt hazai alkotás.

A mozilátogatók száma azért is stagnál, mert kevés a mozi. Az 1994 óta működő multiplexek férőhelye sem elegendő a főleg amerikai sikerek bemutatására, ezért az a furcsa helyzet állt elő, hogy a támogatott művészmozik is egyre inkább kommerszet vetítenek. A holland filmek és a művészfilmek bemutatásának esélyei, lehetőségei így folyamatosan romlanak. Nem mindegyik honi film jut el a mozikba, vagy csak elkészülte, esetleg külföldi bemutatója után egy-két évvel akad forgalmazója.

A holland film piaci részesedése mára pár százalékra csökkent. 1999-ig évente általában 10-15 játékfilm készült. Szabó Gábor operatőr – aki öt év óta sokat dolgozik Hollandiában, több tucatnyi reklám- és egy-egy játék-, illetve tv-filmet fényképezett – hangsúlyozza, hogy a holland filmgyártás szerényebb méretű, kisebb kapacitású, mint a magyar. Egy film átlagos költségvetése 2,5-3 millió gulden.

1994 elejétől a két holland filmalapítvány (a Produkciós Alapítvány és a Film Alapítvány) összeolvadt, s Holland Film Alapítvány (Nederlands Fonds voor de Film) néven működik. Éves költségvetése az induláskor 17 millió gulden volt (ez akkor 9 millió dollárnak felelt meg), 2,5 millió guldennel több mint, amit a két korábbi alapítvány kapott a Jóléti, Közegészségügyi és Kulturális Minisztériumtól. A támogatást – amelyet csak akkor kell visszafizetni, ha megtérül a befektetett pénz – különböző fázisokban folyósítják. Ha egy film az előkészítés stádiumában támogatást kap (egy egészestés játékfilmre maximum 85 ezer guldent, egy egészestés dokumentumfilmre 30 ezret), nem jelenti azt, hogy automatikusan kap majd a forgatásra is. (Ez az összeg játékfilm esetében maximum 1 millió gulden, egy hosszú dokumentumfilmnél 300 ezer lehet.)

Új és pozitív fejlemény az is, hogy a közszolgálati televízió és a Holland Filmalapítvány közötti – „telefilmplan” elnevezésű – együttműködés keretében évi 12 alacsony költségvetésű film készülne. A tervezett első hat produkcióra több mint kétszáz javaslattal, szinopszissal pályáztak.

1997 nyarán a Gazdasági Minisztérium felállított egy, a producerek és a magánbefektetők között közvetítő testületet (FINE BV) 15 millió gulden (7,5 millió dollár) összeggel, amely a tervek szerint öt éven át ötven film elkészítéséhez nyújt anyagi segítséget.

A múlt évtől a kormány jelentős adókedvezményeket nyújt a filmekbe befektető magántőkéseknek. Az intézkedés eredményeképpen a filmek száma radikálisan megnőtt; mivel azonban nagyon sok volt köztük a kontármunka, meg kellett szigorítani az adókedvezmény igénybevételének feltételeit. Jelenleg 20 játékfilm készül.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/08 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3021