KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Katonák voltunk

Köves Gábor

 

Hogy Mel Gibson megannyi clown-szerep után miért akar valóságos háborús hőst játszani? A válasz nyilvánvaló. Hogy a Pearl Harbor írója miért akar nagyszabású Vietnam-mozit rendezni? A válasz magától értetődik. Hogy kettejük működésének a befogadói oldalon ki lehet a haszonélvezője? Ez is egyértelmű: az, aki sosem hallott még Oliver Stone-ról, és/vagy aki csípi a szappanopera elnyűtt, de mindent és mindenkit túlélő műfaját. Háborús szappanoperánk epizódcímei a következők: az embert próbáló kiképzés (csúszás, mászás, menetelés), a bajtársi összekovácsolódás (lelkesítő beszédek, zászlófelvonás és közös istentisztelet), a segítő családi háttér (szerető asszonyok lehetőleg várandósan a zsúrkocsi körül) és persze fő attrakcióként a vietnami éleslövészet. Nyilván fontos, hogy tudomásunk legyen arról, mi is történt 1965. november 14-én, vasárnap reggel 10 óra 48 perckor a Halál Völgyében, s ezt követően a kis és nagymutató mely állásánál hány ember veszett oda a 400 amerikai és 2000 észak-vietnami katona közti összecsapás alkalmával, de ha nem a történelemszakkör jóvoltából ülünk a moziban, elkerülhetetlen, hogy más izgalmas kérdések is felmerüljenek az emberben. Például, hogy mi a fenéről is szól ez a szép és őszinte történet? A mindenkori háború rémségeiről? Aligha, hisz éppen a golyózáporok és az összevissza repdeső, robbanás szaggatta végtagok ügyes koreográfiája hivatott eladni a filmet. A katonai hivatás fonákságairól és ellentmondásairól? Talán, de a mindent elnyelő propaganda-máz ellehetetlenít bármiféle komolyan vehető magyarázatot. Akkor mire fel ez a tüntető (s büntető) komolykodás? A Katonák voltunk témájához és szereplőihez méltó módon elfogódottan és émelyítő komolysággal szemléli önmagát. Ez a fajta megközelítés is lehet adekvát, például Chuck Norris nyolcvanas évek eleji Rambo-utánzataiban. Így, húsz évvel később az eredmény azonban úgy hat, mint amikor valaki véresen komolyan veszi a farsangi jelmezbált.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2660