KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Mészáros Péter: Eső után

Filmhaiku

Gelencsér Gábor

 

A filmes rövidforma mindenekelőtt zenei megoldásokat feltételez, egy-egy motívum gyors lefutását, vagy éppen egy nyelvi karakter kitartását, gondolatilag pedig egyetlen ötletre, váratlan fordulatra, gegre épít. Történetmondásra, méghozzá formátumos emberi drámák vagy történelmi kataklizmák megfogalmazására ritkán vállalkozik, ám ha mégis, akkor csupán a történet nyomainak, következményeinek a felidézésére képes, hiszen a szereplők, a helyszín és a motivációk bemutatására, a konfliktus felépítésére, kiélezésére, majd megoldására, azaz a történet elbeszélésére egyszerűen nincs idő. Idő hiányában azonban nem feltétlenül a történet marad el, legfeljebb az elbeszélés; a film idejéből kiszorult történet ott lüktethet az események utánjában, mint – hogy Mészáros Péter filmjének címét, illetve természeti közegét is rögtön értelmezni próbáljam – az eső csepergésében a zápor emléke.

Iványi Marcell az 1996-os, szintén cannes-i díjazott Szélben erőteljes formai megoldással fokozza hatperces filmje intenzitását, sőt ezen a téren halmozza az eszközöket. A kamera egyetlen beállításban, folyamatos mozgással 360 fokos kört ír le; egy akasztás néma pillanatai tárulnak fel a néző, valamint a kivégzést figyelő sötétruhás asszonyok előtt, akik – tágabb jelentésmezőt vonva a film köré – Lucien Hervé Három asszonyság című fotóját idézik. Mészáros Péter nem él ennyire radikális és sokrétű eszközökkel: számára nem a jelentés tágítása, inkább szűkítése a cél, egy lélektani folyamat fordulópontjának a tettenérése, amely fordulópont éppen érthetetlenségében és értelmezhetetlenségében megrendítő. A filmen kívüli történet „nyomai” jól láthatóak a férjétől/szeretőjétől kerékpárjával zaklatottan menekülő lány combjain. Az előzmények tehát egyértelműek, s még talán az árnyalatokról is fogalmat alkothatunk magunknak az ajtóból utána kiáltozó férfi külső karaktervonásaiból. Az eséssel nyomatékosított „vissza”-fordulata azonban motiválatlan marad: legfeljebb feltápászkodása, hátrafordulása, hazatérésének tétovasága, ruhájának gépies megigazítása mielőtt belépne az ajtón, sugall valamit elszakadás és visszatérés, kiszolgáltatottság és hűség, gyűlölet és szeretet, tett és tehetetlenség mozdulatlan, mert a kiinduló pontra visszahulló örök drámájáról. A megalázó helyzetbe való (női) megtérés eseménysora egyszerű és megkérdőjelezhetetlen. Nem választás, nem is a sors kérdése – ez van. A döntésben nincs meg a történetté válás lehetősége; a történeten túl vagyunk – ahogy a rövidformában sincs meg a történetmondás lehetősége: a történet kiszorul ebből a formából, avagy a film szereplői szorulnak–esnek ki saját történetükből.

Az ellenpontozásra épülő kompozíció mindössze a párhuzamos szerkesztésmód és a folyamatos teret, illetve mozgást széttördelő, majd a részletekből újraépítő montázs-szekvencia jól ismert megoldásait alkalmazza. Néhány erős atmoszférájú zsánerkép, határozott kontúrú zenei motívum, szövegként mindössze egyetlen név ismétlése, a szereplők takarékos és céltudatos leírása a ruháktól egy kibomló hajtincsig – a haikuk éppen a rövidség által intenzívvé növelt egyszerű kijelentései köszönnek vissza a vászonról. Mészáros Péternek a 2000-es Filmszemlén bemutatott A bolond gránátalmafa című, Grúziában forgatott filmje szintén költői logikát követett, az álomnak és a fénynek eredt a nyomába egy mese és egy kép segítségével. A nagyjátékfilmes terjedelem akkor valódi történet, s nem csupán mítoszok, legendák és látomások utalásszerű megidézése után kiáltott; az életképszerű szerkesztésmód finom rajzolatú, dramaturgiailag azonban túlságosan kiegyenlített, egyszólamú etűdök sorát eredményezte. Az Eső után ezzel szemben szándék és forma törékeny egyensúlyát valósítja meg.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 32. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2637