KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• (X) : Tarkovszkij: Napló; Wajda: A film és más hívságok

• Hirsch Tibor: Jószágtól Mozgó állatképek
• Győrffy Iván: Istenek sorozatgyilkosai Állatáldozatok
• Varró Attila: Néma királyok Majmok filmbolygója
• Hungler Tímea: Animal Planet Állatemberek, emberállatok
• N. N.: Állat a filmekben
• Forgách András: A férj és a filmrendező, az énekesnő és a halott Caven, Fassbinder
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Köszöni, jól van Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
• Gelencsér Gábor: Filmhaiku Mészáros Péter: Eső után
• Varga Balázs: A szamuráj pillantása Beszélgetés Mészáros Péterrel
VÁROSVÍZIÓK
• Ardai Zoltán: Nemo a körúton Pesti presszók
• Ágfalvi Attila: Városeklektika Beszélgetés Ferkai Andrással
• Molnár Gál Péter: Pesti Illatszertár Hollywoodban Ernst Lubitsch: Saroküzlet
LENGYEL FILM
• Spiró György: Színészek dicsérete Új lengyel filmek
• Éles Márta: A magány filmje Beszélgetés Robert Glińskivel
• Szalai Attila: Zsákban futás Lengyel köztelevízió
ANIMÁCIÓ
• Muhi Klára: Pillangó, vonatsötét KAFF 2002
• Kemény György: Gondola-tok Az aranykor vége?
• Herpai Gergely: Plasztikázott szépségek, szimpatikus szörnyetegek Computer animáció
KRITIKA
• Zoltán Gábor: A 26. év François Ozon: Homok alatt
• Stőhr Lóránt: KultúrHősKultusz Szirtes János–fe Lugossy László: Tiszta lap
• Ágfalvi Attila: A dilettáns végzet Zsigmond Dezső: A ház emlékei
• Turcsányi Sándor: Pufajkások Zsigmond Dezső: Bizarr románc
DVD
• Pápai Zsolt: Anzix a másvilágra Billy Wilder: A 17-es fogolytábor
LÁTTUK MÉG
• Jakab Kriszta: Pedálkirály
• Bikácsy Gergely: 101 Reykjavik
• Vaskó Péter: Megváltó szex
• Harmat György: A hűtlen
• Varró Attila: Kísérleti gyilkosság
• Kis Anna: K-Pax
• Somogyi Marcell: Narancsvidék
• Köves Gábor: Katonák voltunk
• Herpai Gergely: Wasabi
• Mátyás Péter: A rettegés arénája

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Zsigmond Dezső: Bizarr románc

Pufajkások

Turcsányi Sándor

Groteszk rémdráma a tanyavilág peremén.

 

Ahogy elnézem, a magyar filmkészítők egy jelentősebb csoportozata kabátlopási ügyekben érdeklődik. A metódust különösebb szentségtörés nélkül hasonlíthatjuk a divathoz. Sőt, kijelenthetjük: ez a divat, kabátot csenni.

A divat persze – mint tudjuk – egy fenevad, és még ragályos is. Ha eljutunk a kabátig, már nem is annyira a lopás ténye tetszik fontosnak (pedig valójában dehogynem), hanem hogy aktuálisan épp milyenre érdemes rámozdulni. Jelen – jó ideje tartó – korszakunk kétségtelen kedvence: a vattakabát, miszerint pufajka. Meleg és időtálló. A félmúltban kutakodó dolgokban is prímán helyettesíti a viharkabátot és lódent, de igazából a jelenben bír kiteljesedni: öltöztet, mint egy drága ékszer. Nemcsak a színészt, a szereplőt ruházza föl (például mint mankó a szerepformáláshoz), de az egész filmet: mondanivalóval. A mondanivalóról pedig köztudott, nagyon fontos valami, olyan, mint az ezüstnitrát, nem lesz mozi nélküle.

A képlet így tehát világos, aki nem gondol semmit, jobban teszi, ha szerez magának egy vattakabátot. Csak be kell surranni valahová.

Zsigmond Dezső Bizarr románc című filmje valahol a tanyavilág peremén (vagy a közepén, teljesen mindegy, inkább a peremén) játszódik, de játszódhatna nyugodtan Londonban, Párizsban vagy Milánóban is, mert ezek mind a divat fővárosai. Töltsön egy mozinyi időt a fashion tv-vel, rendben, csináltunk már ennél vadabb dolgokat is, de miért az Uránia Nemzeti Filmszínházban? Én tudom, miért! Szimpla névmágia az egész! Az Uránia csillagvizsgálótól jöhet.

Zsigmond egy konkrét Christian Dior, csak a legkeresettebb csillagokkal mutatja be kollekcióját. Szarvas József! Kovács Lajos! Csettintsetek ínyencek. Én nem tudom, hogy nevezettek hány vattakabátos szerepet tudhatnak maguk mögött, de azt tudja mindenki, hogy a mondott felsőruházati termék úgy áll rajtuk, mintha öntötték volna, mint egykor Jávoron a frakk. De ne feledkezzünk meg a névtelen csillagokról sem: szerintem ma már nincsen olyan statisztaszervező, akinek a gépében ne lenne egy „culáger” nevű file. Igaz, mindegyik alatt ugyanaz a tíz-tizenöt név olvasható; most eljöttek ők is a tanyavilágba. De mi végre?

Csak. Mert forgatni jó, hogy tovább ne is menjünk.

Az a helyzet Szarvassal, hogy ő a falu bolondja, ami attól lesz valaki, hogy szűkebb pátriárkájában a népek tudományos léptékben fogyasztanak alkoholtartalmú pakura származékokat és disznók módjára fertelmeskednek, akivel csak bírnak. Ez Szarvas legnagyobb baja is: véle már senki, még a baromfiudvar néhány jobb érzésű lakója sem fertelmeskedne. De ő igen. Különösen akkor, ha jól beivott. Ettől persze normális is lehetne, hisz’ ugyanígy működik a mozi apraja-nagyja.

Deus ex machina: egy élelmes vállalkozó a közelben nagy számban állít elő a falu boltosára megszólalásig (azt nem kell megvárni) hasonlító guminőket. Lesz-e Szarvasnak guminője? Beleszeret-e? Problémák jelentős forrása lesz-e a helyes baba? Csupa merőben fölösleges és érdektelen kérdés, még itt is.

De mi a lopás az egészben, ha minden csak hülyeség? Az empátia, és ez már nemcsak Zsigmond problémája, de az egész szcénáé.

Hogy annyira, de annyira együttérző, annyira szeretetteli ezekkel a nyomorult alsókutyákkal az egész Róna utca, hogy az már röhej. Kész röhej.

De inkább vérlázító.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/08 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2651