KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
   2022/április
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Régi nemzedékek, új lövészárkok Generációk filmtörténete – 1. rész
• Nemes Z. Márió: Növényi politika A hungarofuturista film alternatív valóságai
• Sipos Júlia: Hozzáférés a világhoz Beszélgetés Almási Tamással
• Kormos Balázs: Erkélyekre aggatott nádszövet Az Egy nap és a kortárs román film
• Lakatos Gabriella: Míg az oltár el nem választ Szerelemtől házasságig – 1. rész
ALAIN RESNAIS
• Bikácsy Gergely: Az életmű cserepei Alain Resnais 100
ANTIHŐSÖK, ANTIHŐSNŐK
• Baski Sándor: Traumák hősei Batman és Joker
• Huber Zoltán: A régi iskola Clint Eastwood idős antihősei
• Pozsonyi Janka: Nőben az erő Paul Verhoeven antihősnői
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Szép Eszter: A viktoriánus erkölcs réme Marie Duval: Ally Sloper-képregények
ÚJ RAJ
• Fekete Tamás: Nyelvcserék Claudio Cupellini
FILMZENE
• Pernecker Dávid: A mennyországban minden rendben Lynch zene
KÖNYV
• Géczi Zoltán: „Ilyet csak Clint Eastwood tud” Marc Eliot: Amerikai lázadó
FESZTIVÁL
• Nagy V. Gergő: Diadal a törvény felett Rotterdam
• Varró Attila: Kötelékek Japán Filmfesztivál
KRITIKA
• Báron György: Átokföldje Pálfi György: Mindörökké
• Benke Attila: Saul magyar Damaszkusza Fazekas Máté: Kilakoltatás
• Bartal Dóra: Hetedhét határon Jonas Poher Rasmussen: Menekülés
TELEVÍZÓ
• Déri Zsolt: Fekete Woodstock Summer Of Soul
MOZI
• Pethő Réka: Szuperhősök
• Rudas Dóra: Minden rendben ment
• Roboz Gábor: Arany
• Fekete Tamás: Foglalkozása: szülő
• Kovács Kata: Út a díjesőig
• Varró Attila: Katonadolog
STREAMLINE MOZI
• Benke Attila: Harriet – Szabadság vagy halál
• Baski Sándor: A maffia szentjei
STREAMLINE MOZI
• Pazár Sarolta: A megváltás éjszakája
STREAMLINE MOZI
• Herczeg Zsófia: Agancs
• Pethő Réka: A tizenhetes számú ház
• Kolozsi László: Retró szerelem
• Huber Zoltán: Az Adam-projekt
• Varró Attila: Dr. Petiot
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Aljas utcákon balra, a bűntanyáig egyenesen

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Jonas Poher Rasmussen: Menekülés

Hetedhét határon

Bartal Dóra

A Menekülés országok, műfajok és előítéletek határain lép át.

 

A dán Jonas Poher Rasmussen animációs dokumentumfilmje a háborús Afganisztánból menekült Amin története, aki 1989-ben a talibán hatalomátvétel előtt indult útnak a családjával, és keserves úton jutottak el a poszt-szovjet Oroszországon át Nyugat-Európába. A Menekülés minden bizonnyal az Oscar-nevezésnek is köszönheti, hogy egyre nagyobb közönséget tud majd elérni, hiszen történelminek számít, hogy három egész estés kategóriában is jelölték: legjobb idegennyelvű, dokumentumfilm és animációsfilm díját is elnyerheti.

A film nyolc évig készült és a rendezőnek korábban nem volt animációfilmes tapasztalata, egy workshopon merült fel, hogy gyerekkori barátja, Amin történetét ebben a formátumban tudná leginkább megvalósítani. Azért is bólintott rá a szereplő, mert ez a megoldás tudta leginkább biztosítani, hogy ne fedje fel valódi kilétét. Az etikai megfontolásokon túl az animáció azért is bizonyult megfelelő feldolgozási módnak, mert a szereplő elbeszélésében megjelenő múltat ezzel lehetett a leginkább megragadhatóvá tenni. Amin történetét kisfiú korától megismerjük, gyermekkori animációs figurája jól rokonítható a pár éve bemutatott A kenyérkereső és a kultikus Persepolis gyerekhőseivel. Az utóbbi film a nyugati popkulturális referenciák felvonultatása és a zenehasználat miatt is hasonlóságokat mutat Poher Rasmussen munkájával. A Menekülés animációs képi világa pedig valahogy a két említett film között helyezkedik el: nem követi a mainstream animáció meseszerűségét, de a szerzői animáció absztrakcióját sem. A 2D digitális karakteranimáció dominál, ami a szereplőkkel való azonosulást segíti és a lírai, sematikusabb, kézzel rajzolt és festett animációt akkor láthatjuk, amikor Amin nem emlékszik valamire pontosan, vagy túl fájdalmas visszagondolni rá, ezzel erősítve az érzelmi hatást.

A dokumentumjelleget archív felvételek erősítik, illetve a referenciaként készülő élőszereplős felvételek átanimálása: a tárgyát és fókuszát kereső kamera képeit is láthatjuk megrajzolva. A Menekülés ebben az élőszereplős felvételeket animációval ötvöző olasz filmet, A Samouni család útját is felidézi, ami szintén a háborús traumákat mutatja meg animációs dokumentumfilmben.

Amin a rendezővel osztja meg először addig eltitkolt múltját, azt, hogy hogyan is kerül pontosan Dániába. A nyomasztó élmények a mai napig kísértik és nehezítik azt, hogy a magánéletében igazán meg tudjon nyílni másoknak. Rasmussen korábban rádiódokumentum-műsorokat készített és ott sajátította el ennek a médiumnak a sajátos technikáját. Az interjúalanyaitól azt kéri, hunyják be a szemüket, jelen időben beszéljenek és minél plasztikusabban írják le az élményeiket, mivel a médium megköveteli a képi gondolkozást. Miközben Amin részletgazdagon elmeséli történetét a rendező által megteremtett bizalmas közegben, egyben újra át is éli, és film révén elindulhat egyfajta traumafeldolgozás is. A Menekülés azt is megmutatja, ahogy Amin a jelenben keresi saját és családja identitását, amit a nyugati környezetben az évek során elvesztett, hiszen már az anyanyelvén is nehezen olvas. A film Amin szexualitását is beemeli ebbe az identitáskeresésbe. Finom jelekkel közvetíti, hogyan lógott ki gyerekként az afgán közegből, testvérei hogyan kérték rajta számon a fiús viselkedést, majd pedig, hogy végül hogyan kapott támogatást tőlük. Érdekes dimenziója a rendező-szereplő kapcsolatnak, hogy Amin láthatólag küzd azért, hogy párjával is ugyanolyan nyíltsággal tudjon beszélgetni, mint ahogyan a rendezővel teszi. A film nem is ad egyértelmű választ arra, mennyire működik jól a párkapcsolatuk, hogy vajon mi szükséges ahhoz, hogy Amin biztonságban tudja magát érezni és tovább tudjon lépni a Kasparral közös élet felé. A Menekülés vállalt célja, hogy hangot adjon azoknak, akiknek eddig nem volt, de természetesen a rendezői perspektíva sokszor felülkerekedik Amin saját elbeszélésén, hiszen a több éven át, 15 alkalommal készült interjúanyag dramatizálása és a hangsúlyok megteremtése már rendező felelőssége volt, még ha Aminnal megbeszélve írta is meg a forgatókönyvet. Ebből a háttérmunkából, Amin filmhez való viszonyáról érdekes lehetett volna többet is megmutatni a kész filmben is.

 

Menekülés (Flugt) - dán-svéd-francia-amerikai-szlovén animációs dokumentumfilm, 2021. Rendezte és írta: Jonas Poher Rasmussen. Kép: Mauricio Gonzales-Aranda. Zene: Uno Helmersson. Vágó: Janus Billeskov Jansen. Gyártó: Final Cut for Real. Forgalmazó: Mozinet. 89 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2022/04 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=15297