KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Családból is megárt a sok

Benke Attila

Joyeuse retraite! – francia, 2019. Rendezte: Fabrice Bracq. Írta: Guillaume Clicquot de Mentque és Fabrice Bracq. Kép: Philippe Brelot. Szereplők: Thierry Lhermitte (Philippe), Michèle Laroque (Marilou), Nicole Ferroni (Cécile), Omar Mebrouk (Arnaud), Gérémy Crédeville (Martin), Judith Magre (Line). Gyártó: Les Films Manuel Munz. Forgalmazó: Vertigo Média. Feliratos. 100 perc.

 

Az olasz és francia vígjátékok korunkban is gyakran beszélnek a humor nyelvén a társadalmi nyomás alatt összeroppanó egyénről vagy a tradicionális család szőnyeg alá sepert alapproblémáiról (Életrevalók, Teljesen idegenek, Őrült boldogság). Fabrice Bracq filmje, a Családból is megárt a sok maró szatírának indul, azonban fájóan konformista lezárást kapott. A nyugdíjas éveiket megkezdő Marilou és Philippe minden áron szeretnének örök fiatalnak megmaradva visszavonulni Portugáliába, ám gyerekeik és unokáik akadályozzák őket ebben. A film alapkonfliktusa nagyon izgalmas, és felvázol ellentmondásokat, amelyeket a jóléti nyugati társadalmak igyekeznek elfedni. Például az ember fiatal korát nagyrészt munkával és ideges rohanással tölti (a főhősök lánya, Cécile), és amikor végre élvezhetné az életet, akkor a társadalom elvárja tőle, hogy nagyszülőként unokái nevelését magára vállalja (Marilou és Philippe). Így gyakorlatilag lehetetlen megvalósítani az álmokat, mert az egyén a rendszer működésmódja miatt kénytelen azzal tölteni az életét, hogy saját vágyait elaltatva másoknak megfeleljen. Vagy mégsem?

Fabrice Bracq vígjátéka sajnálatos módon visszatáncol a rendszerszintű kritikától, és behódol a domináns ideológiának, miszerint a család maga a boldogság. Avagy egy nagyszülőnek az legyen a legnagyobb öröme nyugdíjas éveiben, hogy unokáinak élhet, különben rossz szemmel néznek rá. A bátortalan konklúzió mellett nagy hibája a filmnek, hogy bár Cécile szála eleinte izgalmasnak tűnik, de eltereli a figyelmet a nyugdíjasokról, így nem erősíti a fő csapásirányt, hanem inkább annak ellenében dolgozik. Ezért a Családból is megárt a sokot biztosan nem fogjuk évek múlva is emlegetni olyan, külföldi feldolgozásaik révén is lassan klasszikussá érő komédiák mellett, mint az Életrevalók vagy a Teljesen idegenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14412