KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/január
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „Én nem lázadtam, én filmeket csináltam” Beszélgetés Sándor Pállal – 1. rész
• Darida Veronika: Toll és maszk Gábor Miklós
• Morsányi Bernadett: „Szabad embereket fényképezünk” Beszélgetés Szomjas Györggyel
• M. Tóth Éva: A nyár embere Jankovics Marcell-monográfia
• Kelecsényi László: Elmenni! Visszajönni? Alex és Andy
A DÍSZLET MESTEREI
• Bereczki Zoltán: A dekonstruált építész Rajk László filmdíszletei
• Benke Attila: A tér művészei Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
LÁNGOLÓ LÁNYOK
• Vajda Judit: A lányok angyalok Céline Sciamma
• Beck András: Érettségi után, a senkiföldjén Daniel Clowes: Ghost World
• Kránicz Bence: Műtéti beavatkozás Női remake
• Roboz Gábor: Öngyilkos játék Jason Micallef: Gyilkos játékok
VIRTUÁLIS VALÓSÁG
• Barkóczi Janka: Bazin álma Virtuális valóság és dokumentumfilm
• Herpai Gergely: James Dean digitális szelleme Virtuális színészek
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Szörnyfészek a felhőkarcolóban Larry Cohen démonai
FESZTIVÁL
• Pauló-Varga Ákos: Éles képek Verzió
A MESEÍRÓ MESÉJE
• Adorf Mario: próba szöveg
FESZTIVÁL
• Bartai Dóra: Eldobható társadalmak Jihlava
• Beretvás Gábor: Csillaghullás Nagyszeben – Astra Filmfesztivál
KRITIKA
• Gelencsér Gábor: A változás dogmája A két pápa
• Pethő Réka: Útkereséstől életközepi válságig Házassági történet
• Fekete Tamás: Német história X Jojo Nyuszi
• Vajda Judit: Terhes társaság Seveled
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Jövőpánik Évek alatt
MOZI
• Pazár Sarolta: Különleges életek
• Vajda Judit: Boldog idők
• Kovács Patrik: Amanda
• Baski Sándor: A hegyek szigete
• Kovács Gellért: Bőrömben
• Kovács Kata: Judy
• Benke Attila: Családból is megárt a sok
• Alföldi Nóra: Lola és a fiúk
• Huber Zoltán: Tőrbe ejtve
• Rudolf Dániel: Hivatali eltávozás
• Herpai Gergely: Charlie angyalai
• Varga Zoltán: Sarkvidéki akció
DVD
• Pápai Zsolt: Hahó, Öcsi!
• Kovács Patrik: Annabelle gyűjtemény
• Benke Attila: Keménykalap és krumpliorr
• Varga Zoltán: Menekülés Los Angelesből
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Jojo Nyuszi

Német história X

Fekete Tamás

Waititi új filmjében megint kéz a kézben jár együtt szépség és borzalom.

 

A náci rezsim alatt felnövő, illetve abba már beleszülető gyerekek eddigi mozgóképes feltűnései jórészt európai rendezőkhöz kötődtek, és elsősorban irodalmi alapanyagot vittek vászonra. Volker Schlöndorff két filmet is szentelt a témának (A bádogdob, A Rémkirály), Agnieszka Holland pedig egy igaz történet, Solomon Perel visszaemlékezései alapján készített filmet. Az európai felmenőkkel bíró Christine Leunens Cellába zárva című regényéből az új-zélandi  Taika Waititi forgatott adaptációt – és többek között éppen ez a távolság az, amitől az ő ábrázolása gyökeresen különbözik az eddigi munkáktól.
A mű főhőse egy tízéves, a náci eszméket teljes mértékben magáénak érző, és a Hitlerjugend kötelékébe vágyódó kisfiú, aki a háború végnapjaiban felfedezi, hogy házuk padlásán egy zsidó kislány rejtőzködik, és lassan szorosabb kapcsolat is kialakul köztük. Bár mindezek a lényegi elemek megmaradtak a filmváltozatban, több, lényeges és meghatározó elemet alaposan átírt Waititi, ahogy az tőle egyáltalán nem szokatlan (és ahogy erre a könyv és a film címének eltérése is utal); az új-zélandi rendező ugyanis már első hollywoodi munkájában, a Thor: Ragnarökben a Marvel-univerzum történetében legradikálisabb módon változtatott a hangnemen.
Waititi lerövidíti az események időkeretét, és több év helyett mindössze egy alig pár hét alatt lejátszódó történetre koncentrál. Teljesen mellőzi a könyv flashback-szerkezetét, ezáltal kimarad az egyes szám első személyben elmesélt visszatekintés önanalizáló és értelmező jellege. Teljesen új elem a kisfiú fejében létező képzeletbeli barát, Adolf Hitler beemelése (akit ráadásul maga a rendező alakít), és talán egyáltalán nem is meglepő, hogy a szigorú, komoly és drámai hangvételt egy feltűnően felszabadult, abszurd vígjátékokat idéző hangütés veszi át, amely talán tabusértőnek tűnhet elsőre, ám mégis pontosan illeszkedik mind a szerző életművébe, mint pedig az általa felépített világképbe.
Waititi szinte mindig a kívülállók, a kirekesztettek és az elvárt társadalmi normákat felvenni nem képes, kissé fura csodabogarak nézőpontját képviselte – legyen szó örök életre kárhoztatott és modern, nagyvárosi környezetben köztünk járkáló vámpírokról, a nevelőotthonból vidéki kirándulásra induló kamaszfiúról, vagy épp egy idegen bolygóra csöppenő viking istenről. A rendező szemében Jojo-Johannes még Hitler-imádata ellenére is épp ilyen figura: mindenhonnan, még a vágyott Hitlerjugend-közösségből is kilógó, magányos alak, egy ártani és szenvedést okozni képtelen kisfiú, egy nyúl a ragadozók között, aki éppen empátiája miatt zárja ki magát szadista és kegyetlen kortársai közül, és lesz képes közeledni a náluk bujkáló zsidó kamaszlányhoz. Gyermeki képzelete még alakulóban, éppen emiatt élhet a fejében Hitler különös viselkedésű tanácsadóként, és szinte egyedüli barátként, akit aztán épp az öntudatra ébredés miatt kell megtagadnia és száműznie az elméjéből – miközben a valódi Führer már ténylegesen is holtan fekszik a bunkerében.
Leunens könyvével ellentétben a főhős célja nem saját életének és gondolkodásának értelmezése: abban a lehető legtermészetesebb módon fér meg egymás mellett mindaz, ami egy gyermeki elme számára is az, és ami az ő felfogásán át szüremkedik be; ahogy a Führer társ a bajban, úgy a kiképzőtábor is egy jó mulatság, de a szenvedés, a sérülések és a halál mégis valódi és kézzelfogható. Ahogy a film végi Rilke-idézet is ezt a kettősséget, a szépség és a borzalom egymás mellettiségének kényszerűségét emeli ki, úgy Jojo fejlődéséhez is elengedhetetlen, hogy mindkettő egyszerre legyen jelen életében. De míg Hitlerrel legfeljebb a kihelyezett propagandaplakátok kiragasztásakor kerül igazi fizikai kapcsolatba, addig a padláson bújtatott lány valódi találkozást tesz lehetővé, akivel a fal folyamatos eltolása révén  újra és újra találkozni lehet – ezáltal pedig folyamatosan tűnik el a köztük levő, és őket mindaddig elválasztó fizikai korlát.

 

JOJO NYUSZI (Jojo Rabbit) - amerikai, 2019. Rendezte és írta: Taika Waititi. Kép: Mihai Malaimare Jr. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Roman Griffin Davis (Jojo), Taika Waititi (Hitler), Thomasin McKenzie (Elza), Scarlett Johansson (Rosie), Sam Rockwell (Klenzendorff). Gyártó: Defender Films / TSG. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 108 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/01 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14393