KritikaTúltolvaKaribi dadaizmusLichter Péter
A Túltolva
Harmony Korine ars poeticájaként is nézhető.
Harmony Korine nem az a
típusú művész, aki túl sokat szorong a róla kialakult képen: a filmrendezés
mellett írt már töredékes narratívájú avantgárd regényt (A Crack Up at the Race Riots), de festőként is aktív, mostanában a
kedvenc motívumai közé tartoznak a pornófilmcímekkel telefestett vitorlás hajók.
Korine első filmje, a déli gótikát karcos VHS-poétikával és dadaista
kollázsesztétikával keverő Gummo után
nem az amerikai függetlenfilmesek klasszikus karrierívét követte (kritikai
siker után a fősodor felé evezés), hanem az öntörvényű filmnyelvfeszegetés
magányos bozótharcát folytatta. Kritikai hullámhegyek és toxikus hullámvölgyek
után Korine negyvenévesen megérkezett: a Spring
Breakers című floridai bikiniballadája úgy tudott viszonylagos sikert
elérni a multiplexekben, hogy csak látszólag vasalta élére a korábbi
experimentális burjánzást, valójában Korine egy tinisztárokkal telepakolt
neonfényes dadaista montázsfilmet rendezett. A rendező a Túltolvával ezt a csapásirányt folytatta, de a Floridában vaduló
tinédzserek makavejevi tobzódása helyett most már inkább a teljes lelazulást
választotta, ami persze a filmzenén is erősen érződik: az agresszíven
pszichedelikus techno után most szinte folyamatosan kellemes karibi gitározás
vagy a kilencvenes évek romkomjait idéző zongorazene duruzsol. Korine húsz év
után tehát lehiggadt egy kicsit, de azért hű maradt önmagához: a Túltolva sok szempontból a rendező ars
poeticájaként is nézhető.
A film főszereplője
Moondog, az életművészet napbarnított Rembrandtja: a milliárdos felesége által
finanszírozott élete a pálmafák alatti ivászat, a függőágyon betépés és a
narancsvörös naplementében való semmitevés paradicsomi állapotában csordogál.
Moondog foglalkozását tekintve költő – a floridai letompulás Bukowskija, aki
élete minden percével eggyé válik a vörös írógépen lepötyögött verseivel.
Moondog naptejben áztatott nihilizmusa olyan kikezdhetetlenül sziklaszilárd,
mint Korine semmit sem változó szerzőisége: jöhet bármiféle dramaturgiai
fordulat (a feleség hirtelen halála, az elvonó rémképe, a feldolgozhatatlan
vagyonosodás vagy a Pulitzer-díj), hősünk egy pillanatra sem változik. Moondog
már megjelenésében kész művészeti manifesztum: boás sálja, flitteres felsője,
hosszú, szőke haja és tűpontosan belőtt tangája egy improvizált kollázsra
emlékeztet, mintha Matthew McConaughey a Korine-filmek montázsesztétikájába
lenne öltöztetve. Moondog színes figurája körül pedig változatos égitestekként
keringenek a különböző popkulturális asszociációkat beindító szereplők: ezen a
freskón jól megfér egymás mellett a rapper Snoop Dogg és az ex-tinibálvány Zac
Efron, vagy a mára majdnem teljesen elfelejtett Martin Lawrence. Korine
kíváncsi tudós módjára figyeli az összekutyult vegyület viselkedését: korábban
is előszeretettel keverte az amatőr szereplőket profikkal, modorosan
színészkedő rendezőket (Werner Herzog, Léos Carax) tett remek színészek (Ewen
Bremner, Diego Luna) mellé, de a széttartó játékstílusok valahogy mindig
egységbe forrtak, ahogy a különböző színek, textúrák önálló kompozíciót
képeznek egy absztrakt festményen (amiket a rendező amúgy előszeretettel fest).
A rá jellemző
montázsesztétika a Túltolvában is
érvényesül, vagyis a Gummo epizodikus
tablója és a Spring Breakers
szeriális montázsszekvenciái itt is visszaköszönnek, talán a zene mennyisége
hoz igazi újdonságot: soha korábban nem használt a rendező ennyi zenei betétet,
mintha Altman Nashville-jének szellemét
akarná megidézni az átható marijuanafüstben. A Trash Humpers és a Gummo
önfelszámoló pusztításai itt már költőien belassított zongorazúzásba szelídülnek,
a bemutatkozó filmjében vízbefojtott fehér macska kiemelt mellékszereplővé, egy
buddy movie-s haverrá válik. Korine a klasszikus hollywoodi elbeszélést
támogató céldramaturgiát vagy a bírósági tárgyalás fordulatát pont annyira
veszi komolyan, mint Moondog a kirendelt rendőröket – a látszólagos narratív
csúcspontok (mint a lóvéégetés tetőpontja) lényegében a költői
montázskompozícióba olvadnak, a szeriális szerkezet bármi mással egyenrangú
részeiként.
Végső soron Korine
filmjében az a legszimpatikusabb, hogy a költészetet nem zárja be a közhelyes
giccs és a nagyotmondás aranykalitkájába, hanem bebizonyítja, hogy a színes
zabpelyhet kanalazó Snoop Dogg enervált totálképe is lehet lírai.
TÚLTOLVA (The Beach Bum) –
amerikai, 2019. Rendezte és írta: Harmony Korine. Kép: Benoît Debie. Zene: John
Debney. Szereplők: Matthew McConaughey (Moondog), Isla Fisher (Minnie), Snoop
Dogg (Rie), Jonah Hill (Lewis), Stefania LaVie Owen (Heather). Gyártó:
Iconoclast / Anonymous Content / VICE Films. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 95 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
