KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/december
ÁLOMLABIRINTUS
• Varga Zoltán: A nyelvöltögető prágai szürrealista Jan ©vankmajer-portré – 1. rész
• Bereczki Zoltán: A ciklon szeme Lynch, Hofstadter, Escher
MAGYAR MŰHELY
• Pataki Éva: „Mindenki Liv Ullmann akart lenni” Beszélgetés Tordai Terivel
• Kránicz Bence: „Iszonyú sok hülyeséget csinálok” Beszélgetés Reisz Gáborral
• Huber Zoltán: Van tovább Rossz versek
• Hegyi Zoltán: A személyesség hitele Beszélgetés Oláh Katával és Csukás Sándorral
• Pető Szabolcs: Kézműves film Beszélgetés Papp Károly Kásával
• Baski Sándor: Baljós Budapest X – A rendszerből törölve
TÉNYKÉPEK
• Benke Attila: Rakétával az Új Vadnyugatra Az amerikai űrprogramok filmen
• Barkóczi Janka: Teaidő Képregény-újságírás: Joe Sacco
• Kránicz Bence: „Már ünnepünknek vége” Orson Welles: The Other Side of the Wind
• Kovács Patrik: Kész cirkusz Silvio és a többiek
FESZTIVÁL
• Benke Attila: Reflektorfényben a látványtervező Alexandre Trauner Art/Film Fesztivál – Szolnok
• Schubert Gusztáv: Selyem és vér Velence
KÖNYV
• Fekete Tamás: Övezze kultusz! Lichter Péter: 52 kultfilm
KRITIKA
• Nemes Z. Márió: Pokolgiccs A ház, amit Jack épített
• Barkóczi Janka: Metamorfózis Lány
• Soós Tamás Dénes: Az empátia határai Hamis szelek
TELEVÍZÓ
• Varró Attila: Yellowstone Ahol a bölény dübörg
MOZI
• Vincze Teréz: Lucia látomásai
• Jankovics Márton: Milliárdos fiúk klubja
• Alföldi Nóra: McQueen
• Hegedüs Márk Sebestyén: Még mindig itt vagyunk
• Huber Zoltán: A Hunter Killer-küldetés
• Varga Zoltán: Mara
• Benke Attila: Ami nem öl meg
• Kovács Patrik: Bérgyilkost fogadtam
• Roboz Gábor: Hozzám jössz, haver?
• Tüske Zsuzsanna: Pizzarománc
• Pethő Réka: Legendás állatok – Grindelwald bűntettei
• Varró Attila: A belleville-i zsaru
DVD
• Gelencsér Gábor: Federico Fellini válogatás
• Kovács Patrik: Sirály
• Benke Attila: A sztárok nem Liverpoolban halnak meg
• Tóth Menyhért: Őrzött idő
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi A halál angyalai

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Ahol a bölény dübörg

Yellowstone

Varró Attila

A kies montanai felszín alatt A Keresztapa gengsztervilága rombol.

 

Tekintve, hogy az amerikai televíziózás aranykorában a western műfaja jelentette a kisképernyős filmek gerincét és az ezredfordulós sorozat-hype is nagyjából a Deadwooddal indult, roppant fájdalmas, hogy manapság szinte hírmondó sem maradt a vadnyugatról (legfeljebb android-páncélban) – így aztán érthető a kísértés, hogy a Kevin Costner és Taylor Sheridan nevével fémjelzett idei Yellowstone-ban a kortárs környezet ellenére is a western tévés feltámadását ünnepeljük. De ne tévesszen meg senkit a Paramount szériájának epikus főcíme, a dübörgő bölényhordákkal, havas hegycsúcsokkal és lóhátról lasszózó tehenészlegényeivel: a kies montanai felszín alatt hamisítatlan Keresztapa-gengszterfilm bonyolódik, egy zsarolástól, megfélemlítéstől, sőt gyilkosságoktól sem visszariadó földbirtokos pátriárkával és három fiával: a hűséges, ámbátor gyenge Jamie-vel, az ítéletvégrehajtót jelentő kőkemény, hiperagresszív Beth-szel (aki történetesen befelé fordítva hordja méretes péniszét) és a közel-keleti frontról hazatért, tisztaszívű legkisebb fiúval, Kayce-vel, aki mindhiába próbál a körön kívülről választott ifjú neje segítségével elmenekülni az atyai örökségtől, a klánra támadó még sötétebb ellenfelek (aljas ingatlan-milliárdostól rókalelkű varjú-törzsfőnökig) visszarántják a családi vállalkozásba. Ugyanakkor a 21. századi kovboj-világ mégsem csak biodíszlet: két szempontból is létfontosságú és igen elgondolkodtató, vajon a Keresztapa 70-es évekbeli társadalomkritikája miért is fogalmazódik újra a modern alvilági kontextus helyett immár a Hollywood heartlandjét jelentő vadnyugat-mítoszban.

Az egyszerű magyarázat mögött ezúttal is Trump, vagy inkább népes középnyugati szavazótábora áll, amelyet Sheridan alkotása látványosan kiszolgál. A Yellowstone sosemvolt határvidék-világa a véreskezű, ám egyenes lelkű férfihőseivel, akik még kalapot sem vesznek néhány country-slágerbe illő bon mot nélkül, a hagyományos nemzeti értékeket xenofób izolációs politikába fordító eszméivel (eredendő és – jogosnak bizonyuló – ellenszenvet tanúsítva mindenféle idegen iránt, legyen nagyvárosi tahó, keleti parti hipszter vagy ferdeszemű turista) és a manapság mindinkább védelemre szoruló Természetet töretlenül legyőzendő/kihasználható ősellenségnek tekintő pionír-szemléletével (ebben a Montanában nem csak emberi prédára éhes grizzli, farkas vagy csörgőkígyó les minden bokorban/részben, de még egy bögöly is életveszélyt jelent a kívülállóknak), aligha a nagyvárosi polgárság és liberális értelmiség körét tekinti célközönségének – egy olyan, igen népes tábort szólít meg, amely évtizedek óta vár a maga Dallasára a bedőlt mezőgazdasági településeken és vidéki lakókocsipark-gettókban. A Breaking Bad óta felívelő kisvárosi mobfilm-sorozatok (Better Call Saul, Ozark) a bűnözést a kilátástalanság, nyomor egyetlen ellenszerének mutatják (lásd Sheridantől A préri urait), a Yellowstone csupán megteszi az utolsó logikus lépést ezen az úton: a Dutton család volt és leendő kovboj-donjai számára már nem is a társadalmi elnyomás, de a kíméletlen természet jelenti a végső igazolást a határtalan erőszakra és öntörvényűségre: a Gonosz Vadon, amely „nem akarja, hogy itt legyünk”, így aztán századok óta minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy életben maradjunk benne és megőrizzük hegemóniánkat – folyókat terelünk el, vadlovakat fogunk be, szögesdrót-kerítéseket húzunk (amit az őslakók tolvaj szándékkal lebontanak).

Ám Sheridan számára a westernfilm nem csupán a vadnyugat illúzióvilágának kapudrogját jelenti egy sosemvolt „szép régi világ” konzervatív ideológiájába, de egy olyan mélysötét erkölcsi paradigma szemléltető ábrája, ahol a cél minden eszközt szentesít – és éppen itt szorítja ki a John Ford-filmek individualizmusát a Don Corleone-filmek pragmatizmusa, jelezve a propagandába burkolt társadalomkritikai élt. A főhősnek tekinthető Kacey süllyedés-története pontosan leköveti, hogyan válik az erőszakos gyilkosságokra csupán rákényszerülő veterán végül megkeseredett, dühödt pribékké – míg a rezervátumi környezet eredendő veszélyei még igazolták az erőszakot, a hidegvérű lincselés mögött már a családi érdekek érvényesítése és a bosszúvágy lapul… és végső bukást ígér. Ha a Yellowstone a mai Amerika párezer hektárnyi metaforája, amely az agresszív elzárkózás és konzerválódás túlélési stratégiájára szavaz (szemben a Keresztapa-trilógia konstans terjeszkedési politikájával), akkor a Dutton-család tagjai épp olyan kihalásra ítéltetett fajnak számítanak, mint a teraszablakaik előtt legelésző maroknyi bölénycsorda – népes családi asztaluk (amely csak a családfő képzeletében létezik) hamarosan nem lesz jó másra, csupán halotti torra.

 

YELLOWSTONE – amerikai, 2018. Rendezte és írta: Taylor Sheridan. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Kevin Costner (John), Luke Grimes (Kacey), Wes Bentley (Jamie), Kelly Reilly (Beth), Cole Hauser (Rip), Gil Birmingham (Rainwater), Danny Huston (Jenkins). Gyártó: Paramount Network. 9 epizód, 42-92 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/12 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13909