Film és irodalom

Dickens-adaptációk

A „szív írója”

Talabos Dávidné

„A világunkban senki sem vall kudarcot, aki másnak a terheit könnyíti”.

Dickens a televízió és az internet korában is az egyik legnépszerűbb író maradt, regényei filmes adaptációinak száma folyamatosan gyarapodik.

Charles Dickens (1812-1870) a viktoriánus kor legismertebb írója, a szegények, elesettek és megbélyegzettek valódi szószólója volt. Keserű és igaz képet festett az idillinek hitt békés, komfortos otthonairól és angyali családi fotográfiáiról ismert korszak árnyoldalairól, a szegénynegyedek, dologházak, adósbörtönök világáról, ahol gyerekek, nők és férfiak tömegei éltek szörnyű nyomorban. Számára a szegénység, a gyerekmunka, az éhezés, a rosszul működő egészségügy olyan problémáknak tűntek, amelyeket Viktória királynő rendszere nem volt képes megoldani, ezért súlyos ítéletet mondott a britek által máig aranykornak érzett időszakról. Dickens kisgyerekként maga is megtapasztalta az adósok börtönében sínylődő apa hiányát, ezért fájdalma, megvetése, haragja, szeretete mindig őszinte és az olvasók szívéhez hatóak. Főszereplői mind lenézett, mellőzött árvák, „fattyak”, vagy rossz sorsú gyerekek, akik végül minden sorscsapás és rosszakarat ellenére legyőzik az őket gáncsolókat. Az érzelmes és fordulatos történetek természetesen a mozinézőket sem hagyhatta hidegen, a Dickens műveiből készült megfilmesítések száma a Sherlock Holmes, illetve az Agatha Christie krimik után a legmagasabb. Műveit már a némafilm korszak kezdetétől gyakran filmre vitték (The Death of Nancy Sykes,1897), leginkább örökzöld klasszikusa pedig nem meglepően a Karácsonyi ének, több mint hatvan feldolgozással. Rövid áttekintésem Charles Dickensnek, a viktoriánus korszak lelkiismeretének hőstípusait, jellemvilágát, világnézetét, társadalomszemléletét mutatja be, utalva a legjobban sikerült Dickens-filmadaptációkra is.

*

Charles Dickens Hampshire-ben született, de ötévesen Kentbe, majd tízévesen Londonba költözött a családja. Békés, idillikus gyerekkora volt, igazi viktoriánus álom, amelyben szerető család, szép játékok, könyvek, egészséges és barátságos környezet jutott ő és testvérei osztályrészéül. Tizenkét éves korában azonban élete szomorú fordulatot vett: akárcsak legkedvesebb hősének, David Copperfieldnek, neki is dolgoznia kellett, mivel a pénzzel könnyelműen bánó apja az adósok börtönébe került. Dickens számára ez a gondtalan gyerekévek, a biztonság végét jelentette, nem véletlen, hogy több regényében is megjelenik az adósok börtönének részletes leírása (Kis Dorrit, Copperfield Dávid). A Simon Curtis rendezte 1999-es Copperfield-adaptációban különösen erősen élhetjük át a gyermek Dávid kétségbeesését, fájdalmát és lélekölő munkája iránti utálatát, amit a kis Dickens is érzett a fénymázműhelyben. Dávid kedves lakótársa, a vajszívű, álmodozó Mr. Micawber alakjában jószándékú, de méltatlan sorsra jutott apját örökítette meg.

A kiskamaszként megtapasztalt nyomor olyannyira kitörölhetetlen emlékeket hagyott Dickensben, hogy több regényének visszatérő elemévé vált. Első regényének hőse, Twist Olivér árvaként kerül a dologházba, ahol megtapasztalja a szegénység és a kiszolgáltatottság mélységeit. A Twist Olivért áthatja a Dickens világszemléletét jellemző paradoxon: miközben a regény a nyomornegyedek mocskában, az árva-, és dologházak, kolduló gyerekek és prostituáltak világában bonyolódik, miközben kiskamasz hősét a legsötétebb a nyomor és a bűnözés megpróbáltatásainak veti alá, a jóság, a könyörület, a tisztesség és a becsület mégis romolhatatlan. Olivér még Fagin bandájába keveredve sem alacsonyodik le, nem hasonul a bűnözők világához, hanem mindvégig elutasítja azt. Ahogy az Örökösök Esther Summersonja, David Copperfield és Pip sem gyűlölettel, megvetéssel, vagy bosszúvággyal tekintenek a romlott világra, a rosszakarókra, ellenkezőleg „megbocsátanak az ellenük vétkezőknek”. Mondhatnánk, a viktoriánus Anglia eszményének jegyében cselekednek így, csakhogy a kor szellemét, gondolkodásmódját és erkölcseit Dickens rendkívül népszerű regényei legalább akkora mértékben alapozták meg, mint Viktória királynő szemlélete (melyet döntően inspirált korán elhunyt férje, Albert herceg keresztényi filantrópiája.)

Mindezek az eszmények természetesen illuzórikusak maradtak volna az első számú világhatalommá váló Brit Birodalom teremtette jólét nélkül, mely bő fél évszázadra biztosította a boldog békeidőket, felszámolta az angol társadalom kirívó egyenlőtlenségeit.

Dickens moralitása sohasem forradalmi és aszkétikus, nem a gazdagságot veti meg, hanem a vagyonukat tisztességtelenül megszerzőket, illetve azokat, akikből a kapzsiság, a mértéktelen pénzsóvárság kiölte a szeretet érzését. Dickenstől távol állt a vakbuzgó vallásosság, de a kereszténység alighanem legfontosabb tanítása – a szegények, a gyengék, a megalázottak, az üldözöttek iránti szolidaritás – minden írását áthatotta. Aki ezt a hitvallást megtagadta, Dickens regényeiben nem mehetett át a tű fokán. Nem meglepő, hogy az egyik legszebb, mondhatni legkeresztényibb karácsonyi történet (Karácsonyi ének) épp Dickens tollából születhetett meg, amelyben a zsugori Ebenezer Scrooge megtérésének tanmeséjét olvashatjuk. Az erkölcsi megváltás lehetősége ugyan nem mindenkinek adatik meg Dickens regényeiben, de a lehetősége igen. A „megváltáskeresés” visszatérő motívum az életműben. A David Copperfieldben Daniel Peggotty és unokahúga, a regény utalásai alapján valószínűleg prostituálttá váló Emily, Ausztráliába emigrálnak, mivel Angliában már nem tudnák helyreállítani megtépázott jóhírüket. Így tesz egy másik prostituált szereplője, Martha Endell is. Ausztrália az ígéret földjévé válik, ahol a Szép remények-ben Abel Magwitch is megtalálja az üdvözülést.

A Twist Olivér Coky Giedroyc rendezte 2007-es BBC feldolgozása drámaian ábrázolja a korabeli angol társadalom szégyenfoltját, Dickens súlyos kritikát fogalmaz meg a könyörtelenül szigorú igazságszolgáltatással szemben. A rendőrbíró (a korszak legalacsonyabb bírói fóruma) lelketlen, az elé kerülőket nem embernek, csupán tárgynak és született bűnözőnek tekintő hivatalnok. A büntetésvégrehajtás katasztrofális állapotaira (túlzsúfolt intézmények, az ezekben uralkodó egészségtelen körülmények, a gyerekek éhezése a börtönökben) Dickens kivételes hangsúlyt fektetett, megjegyzendő, hogy ő még a raboskodása idején több levelet író Oscar Wilde-nál is többet tett a börtönök infernális körülményei javítása érdekében, népszerű regényeinek jelentős szerepe lehetett az angol börtönügyi törvények meghozatalában.

Dickens számára a bűnelkövetőek nem feltétlenül álnok és alattomos emberek, hanem sokszor rossz útra tévedt szánandó személyek, akikben él még a szeretet és a vágy az emberi kapcsolatokra. Jó példája ennek a Szép remények Magwitch-e, aki a 2012-es Mike Newell jegyezte feldolgozásban kitűnően kidolgozott szereplő, pontosan olyan, amilyennek Dickens leírta. Pip iránt érzett szeretete minden félelmet és akadályt legyőz, s életútja végén bátran nézhet szembe a nagy ismeretlennel, tudva, hogy a legfőbb jót, egy gyermek segítését, mégiscsak megcselekedte életében.

Dickens és családja jósága és töretlen optimizmusa végül eredményre vezetett: egy örökségnek köszönhetően véget értek a megpróbáltatások évei, s Dickens végre folytathatta tanulmányait. Ahogy Nicholas Nickleby, David Copperfield és Richard Carstone (Örökösök), Dickens maga is ügyvédbojtárkodással kereste kenyerét egy ideig, majd egy gyorsírói állás után újságíró lett. Huszonnégy éves korában jelent meg első regénye, a Pickwick Klub (1837), amely megalapozta írói hírnevét. Akárcsak bevallottan kedvenc hőse David Copperfield, Dickens ezután ragyogóan megélt írásaiból, és népes családját is kitűnően el tudta tartani.

A bírák mellett ellentmondásos képet festett az ügyvédekről is. David Copperfield mentora, Mr. Spenlow kedves, egyenes ember, szemben Mr. Tulkinghorn (Örökösök) aljas, mindenre elszánt karakterével, aki egyik fő munkaadója feleségének, Lady Dedlocknak tönkretételére törekszik. Az igazságszolgáltatás visszásságainak kiváló bemutatásának lehetünk tanúi ebben a regényben, amelyben írnokok, másolók, ügyvédbojtárok próbálnak pénzhez, hatalomhoz és más előnyökhöz jutni. A 2005-ös Justin Chadwick és Susanna White rendezte BBC- feldolgozás kellő idő birtokában alaposan és hűen ábrázolja a viktoriánus igazságszolgáltatás működését. A Richardot szipolyozó ügyvéd alakja sajnos nem volt ritka ebben az időszakban, az ügyvédek mindent elkövettek azért, hogy az időt húzzák és a klienseik teljes mértékben kiszolgáltatottá váljanak nekik. A Jarndyce örökösödési per, amelyre Dickens a regényét építi a legjobb példa erre a visszaélésre. A végeláthatatlan jogi huzavona számos emberéletet őrölt fel, végül pedig a rendkívül magas perköltségeknek köszönhetően a koronán kívül minden érintett csak veszített rajta. A jogtörténet, szűkebb körben a brit örökösödési precedensjog iránt érdeklődőknek különösen fontos és érdekes remekmű ez, mint például Mikszáth Kálmán munkásságának jó néhány darabja. Dickens ítélete lesújtó: a jog alkalmazása sok esetben szembekerült az igazsággal és az erkölccsel, Iustitia szeme még ebben a magát felvilágosultnak tekintő korszakban is bekötve maradt.

Dickenst élénken érdekelték a szociális kérdések, mivel pályája kezdetén parlamenti vitákról tudósított, a törvényhozás munkáját figyelve alapos ismereteket szerzett e tárgyban. Az egészségügy állapotát is rendkívüli fontosságú kérdésnek tekintette, ezért is alkothatta meg a szegények orvosának, Allan Woodcourtnak a figuráját (Örökösök). Dickens szemében mindenkinek joga volt az orvosi ellátáshoz, ezzel a nézetével igencsak megelőzte korát. A nyomornegyedekben járványok pusztítottak, amelyeket egy fejlett és haladó szellemiségű ország nem engedhetett volna meg magának. Woodcourt doktor emberfeletti cselekedeteivel nemcsak Esther barátnőjét, hanem számos nincstelen embert is megment a biztos haláltól, jó okkal vált Dickens egyik legkedveltebb karakterévé.

George Orwellt olvasva azonban érdekes felvetéseket ismerhetünk meg. Esszéjében a nagy becsben tartott író hiányosságaira is rávilágított: Dickens társdalomkritikája szerinte pusztán morális alapú, konstruktív javaslatoknak azonban híján volt, hiszen Orwell szerint semmilyen javaslatot nem kínál munkáiban a korszak problémáinak megoldására. Orwell még ennél is tovább menve Dickenst társadalmi, erkölcsi és politikai értelemben véve is hiteltelennek találja, mivel bírálatai ellenére valamennyi társadalmi osztály kedvence maradt anélkül, hogy radikális és felforgató nézetei miatt kivetette volna magából az arisztokrácia. Orwell a gyerekábrázolásban az oktatásban szenvedő gyerekek képe mellett hiányolja a gyárakban sínylődő kiskorúak ábrázolását, szerintem azonban ez megjelenik Dickens regényeiben, még ha nem is annyira hangsúlyosan. Azt azonban Orwell is elismeri, hogy sem a gyerekekről, sem az őket elnyomó társadalomról egy angol író sem tudott Dickensnél megindítóbban írni.

Dickens a társadalom kiváltságosairól is rendkívül összetett és árnyalt képet rajzolt regényeiben, az angol nemesség minden rétegét szerepeltette a kisnemesektől a rendszer csúcsán elhelyezkedő arisztokráciáig. Akadnak kedves, segítőkész figurák, mint a Twist Olivér Brownlow ura, vagy Mr. John Jarndyce (Örökösök). Mr. Jarndyce minden jóság, emberség, tisztesség és becsület szimbóluma lehetne, aki a vagyonát és ismertségét a legszegényebbek, legelesettebbek segítésére szánja. Gyámjául szegődik a két Jarndyce örökös jelöltnek, Adának és Richardnak, valamint az árva Esther Summersonnak is, akiket a legnyomorúságosabb házakba is elvisz magával, hogy karitatív tevékenységet végezzenek. Joe-t, az utcagyereket is saját otthonába viteti, temetését maga fizeti. A különc, szeszélyes arisztokrata mintája Miss Havisham (Szép remények), aki egy régi szerelmi csalódás miatt elhidegül az emberektől. A kegyetlenség, embertelenség példája Ralph bácsi (Nicholas Nickleby), aki kapcsolatait és óriási vagyonát féltve szegényebb rokonai megalázására és tönkretételére törekszik. A fellengzős, érzelemszegény, felületes és származásával kérkedő főnemesség képviselője ő, akire végül Dickens súlyos ítéletet szab ki.

Az oktatás témája Dickens másik „vesszőparipája” volt. Az oktatás viktoriánus ideáljának súlyosan ellentmondanak a regényeiben megjelenő iskolaigazgatók és tanárfigurák, valamint oktatási intézmények, ahol a gyerekek hideg, rideg hálótermekben aludtak, éhkoppon tartották és rendszeresen verték őket. A vagyonosabb iskolákban az élelmezés rendben volt, de az érzelemszegény oktatás ott is megnyomorította a diákokat. Dickens iskolái épp oly kevéssé vonzóak, mint a Jane Eyre lowoodi árvaháza. kritikája. Az oktatási intézmények kritikája leginkább a Nicholas Nicklebyben és a David Copperfieldben csúcsosodik ki. Nicholas segédtanár Wackford Squeers iskolájában, a Dotheboys Hallban. Squeers lelketlen, aljas csaló, aki „iskoláztatás” címén igen magas díjazás ellenében vesz magához otthon nem kívánt fiúgyermekeket, hogy aztán elhanyagolt, mocskos tanintézetében éheztesse, bántalmazza és dolgoztassa őket, miközben az értük kapott díjat zsebre teszi. A Douglas McGrath rendezte 2002-es filmváltozat érzékletesen mutatja be Squeers iskoláját. Nem sokkal vonzóbb a David Copperfield Salem-háza, ahol a kegyetlen Mr. Creakle az iskolaigazgató. Ebben az intézményben is gyakoriak a verések, Mr. Creackle ráadásul Dávid gyűlölt mostohaapjának, Mr. Murdstone-nak a barátja, akinek kedvéért külön is gyötri Dávidot. Dickens a brit oktatási rendszer realista állapotrajzával nemcsak olvasóit gondolkoztatta el, hanem a döntéshozókat is.

Dickens nőkről alkotott elképzelését elsősorban édesanyja, majd felesége alakították. Anyja hű képét a David Copperfieldben rajzolta meg, Dávid anyja, Clara alakjában, aki ártatlan, gyöngéd, kissé gyermeteg teremtés, akárcsak Dávid első felesége, Dora Spenlow, aki a viktoriánus „ház angyala” és az engedelmes asszonytípus megtestesítője. Az Örökösök Esther Summersonja is a szelíd, finom nőiség szimbóluma, aki gyámja iránt érzett hálája jeléül még arra is hajlandó lenne, hogy feleségül menjen hozzá. Dickens legkülönlegesebb hősnője Betsey Trotwood, aki nemcsak kedves nagynéni, hanem erős akaratú, karakán asszony is. Betsey teljesen ellentmond az oltalomra szoruló nő viktoriánus eszményének. Házassága annak idején rosszra fordult, ezért önállóan kellett helyt állnia a világban. Dickens az emancipált nő korai példáját alkotta meg, a Viktoriánus-korszakban talán csak Oscar Wilde teremtett ennyire erős és önálló nőfigurákat.

*

Charles Dickens a viktoriánus korszak máig legismertebb szerzője, munkáiból több millió példány kelt el világszerte. Világnézete egyedülálló és korát meghaladó, ezért is emelkedhetett a legnagyobb szerzők közé. „A gyerekek semmit nem élnek át annyira élesen és keserűen, mint az igazságtalanságot.” – mondta egyik híressé vált mondatában. Ha volt a gyerekeknek szenvedélyes szószólója az életben és az irodalomban, azt a személyt Charles Dickensnek hívták. Töretlen népszerűségének titka elsősorban hibátlan emberségében rejlik. Az elesettek, a szegények, a kirekesztettek védelme mellett olyan szociális, oktatási, egészségügyi, jogi és társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet, amelyek megoldásához ezzel maga is jelentősen hozzájárult. Mondhatnánk, hol van már a viktoriánus világ és mentalitás. Sajnos nem is annyira messze. A XX. század második felének viszonylagos jóléte, társadalmi egyenlősége után újra nő a szakadék szegények és gazdagok között, a nyomorúság fokozódásával nem a problémák megoldásának keresése, hanem a szolidaritás elvének cinikus feladása jár együtt. Épp úgy, ahogy azt Dickens regényeiben látjuk. Szarkazmussal, éles megfogalmazással és súlyos kritikával átitatott regényeinek filmes feldolgozásai azért lehetnek is rendkívül sikeresek, szerencsénkre nem csak társadalomkritikája aktuális, erkölcsi mércéje, emberi tartása is örökérvényű.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 38-42. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13717

Cikk értékelése:

szavazat: 1 átlag: 1