KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/március
POSTA
• Bakos Gergely: Tisztelt Szerkesztőség! De trinitatum
MAGYAR MŰHELY
• Váradi Júlia: Magyar útifilm Beszélgetés Bereményi Gézával

• Bikácsy Gergely: A mérőón Álom a fényről
• Lajta Gábor: A festő és a fa
• Bóna László: Az égi ügynök Twin Peaks-misztérium
• György Péter: Lynch-hangulat Tűz, jöjj velem!
• Kömlődi Ferenc: Indusztriális mozi Radirfej
• Gelencsér Gábor: Kafka macskája Pavel Juráček
• Molnár Gál Péter: A demokratizált tragika Griffith és Karády
• Kozma György: Éljük az életünket Udo Kier
MÉDIA
• Almási Miklós: A kultúra alapzaja: a spot Videóklip–reklám
ANIMÁCIÓ
• Szemadám György: Tiszta képek Kecskeméti animáció
• Antal István: Tíz deka halhatatlanság Várnai Györgyről
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Bolondok, előre! Mannheim
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Wilheim Meister nem küld képeslapot Lakatlan ember
• Hirsch Tibor: Atya, Fiú, Mozgókép A világ végéig
• Ardai Zoltán: Mulat a közép Férjek és feleségek
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Sose halunk meg
• Székely Gabriella: Szerelem
• Turcsányi Sándor: Drakula
• Sneé Péter: Félelembe zárva
• Fáber András: Fracasse kapitány
• Hegyi Gyula: Szerelmi bűntények
• Koltai Ágnes: London megöl engem
• Sárközi Dezső: Lorenzo olaja

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Félelembe zárva

Sneé Péter

A modellezés a barkácsoló hajlamú rendezők örök kísértése: Végy egy zárt teret és helyezz el benne három figurát, azután lássuk, mire jutnak egymással: melyikük kivel szövetkezik, hogyan változnak közöttük a viszonyok és az erőterek. A tét persze más, igazából önnön teremtőkészségükről adnának bizonyságot az alkotók, vizsgadarabokat, eredeti értelemben vett remekműveket konstruálván. Leon Ichasónak már az első képkockákkal sikerül megnyugtatnia a szakma nagy öregjeit, semmi okuk a rettegésre új vetélytársuktól. Rögtön az elején kettős hibát vét. Akként váltaná ki a szorongató feszültséget, hogy egy szerencsétlen, 32 szobás ócska kis kastélyából az orrát kidugni sem merő háziasszony személyében tolakvóan kínálkozó áldozatot tukmál ránk. Ám ezzel még csak kedvünket szegi a folytatáshoz, nagyobb baj az, hogy normális szereplők híján pszicho-thrillere működésképtelen. Valakinek pedig képviselnie kellene a nézői szemléletet, máskülönben idegen marad a történet. Itt viszont az elmeháborodott mellett egy pszichopata pár tűnik fel, két aberrált gyilkos, s a normálisakat, az asszony férjét és fiát sietve eltávolítja a dramaturgia szeszélyes istene. Ettől kezdve érdektelenségbe fullad a film, s talán jobban izgatna, mert etológiai kíváncsiságunkat élesztené, ha három pávián veszekednék a ketrecben.

Az alkotók ragaszkodnak a komputerük által megadott valamennyi elméleti játszmalehetőség megelevenítéséhez, ezért mind nagyobb bakugrásokra kényszerül a cselekmény, miközben a késztetések teljes skáláját végigpróbálják, hátha valami hihetővé tenné a zagyvaságot. Fölbukkan az erotika, mint fenyegetés, majd a gyerekség lép a helyére, s végül a hősiesség. De az eredeti bölcsességről se feledkezzünk meg! „Az élet egyetlen hosszú fenéken billentés” – summázza ámokfutásának szellemi hozadékát az egyik tébolyult, holott még be sem lépett a nézőtérre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/03 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1218