Ezt a negyedmosolyt adta ötven év alatt Giulietta Masina az egyetemes filmművészetnek, századunk kultúrájának. Chaplin gyermekien önelégült mosolya, Garbo mosolytalan tragikuma mellé beillesztette a mitikus mimikák közkincstárába. Ki tudja, mint lesz majd a mozival. Masina mosolya egyelőre bizonyos körökben egyenértékű Don Quijote szélmalmok elleni rohamával. Közmondásos, akár Raszkolnyikon baltája.

Ötven évig színész, és életműve csupán egy mosoly? Ez a szétosztott mosoly azonban egyedül az övé, leleménye, vízjele, védjegye, mélységekből fölmerített találmánya. Egy emberi Atlantisz. Egy ismeretlen asszonyi világ túlfénye. Mosolyától átlátunk az ismeretlenbe. Földereng az odaáti igazság, hogy azután kialudjék.

Egy gyermeke volt csak: a tőle egy hónappal és két nappal idősebb Fellini. (Federico: 1920. január 20., Giulietta: február 22.) A karikaturista-forgatókönyvíró, a némafilm-hősszerelmesből lett rendező, Mario Bonnard és a mozibohóc Erminio Macario gegmanje, Aldo Fabriti dalszövegírója, rádiósorozatot írt Cico és Papina címmel (1942). Cico: Renato Cominetti, Papina: Masina. A rádiójáték főszereplőjében fölismeri a halhatatlan mosolyt, a kezdő színésznőben élete asszonyát. 1943-ban feleségül veszi. Ötven év házasság. Egyszer látjuk Masinát mosolya nélkül: a híradóban, rémülettől kitágult szemmel a temetésen. Egy hónappal idősebb társát hat hónap múltán követi. A romantikus utánahalás kényelmes a szívünknek, holott a tüdőrák végez vele kegyesen, hogy ne kelljen Fellini nélkül élnie.

Fél évszázados házasságuk harcai anynyiban tartoznak ránk, amennyi megjelenik Fellini filmjeiben.

Masinával próbálkoznak a rendezők: kis szerepet forgat Rossellininél a Paisà (1946) egyik háborús szkeccsében. A férj írta Lattauda-filmben (Nincs irgalom, 1948) Marcella szerepét játssza. Ingrid Bergmannak asszisztál Rossellini Európa ’51 (1952) című filmjében, A vétkes Wanda (1951) a jól csúszó sikerfilmeket csináló Duilio Colettinél. Melina Amour ripacsnő szerepét kapja Fellinitől, amikor Lattaudával társrendezésben forgatja A varieté fényeit (1951), Cabiria néven szerepel a krajcáros álmok és a római valóság gunyoros szembesítésében (Fehér sejk, 1952).

Az Országúton Gelsominája (1954) egyetlen bölcseleti mosolyával véget vetett a neorealizmusnak. Az aszociális dokumentációt fölváltotta a poézis. Mosolya egycsapósra világhíressé tette. A kócevő Zampano tulajdonát képező vándorló érzelmi rabszolga büszke tört mosolya azonos volt az összecsukható esernyőjét szorongató külvárosi prostituált mosolyánál, ahogy Amadeo Nazzari nyomán bemasíroz egy éjszakai lokálba. A megkínzottak és megalázottak maradék önérzete fénylett föl benne. A Júlia és a szellemek (1965) újabb átmenet filmje. A neorealizmussal szakító Fellini szakit poétikus önmagával, Masina cím- és főszerepet játszik ugyan, személyiségére rátelepedik az apparátus, a szürreális-barokk. Fellini útja másfelé vezet. Masina tájolni megy mosolyával. Sátorfáját hol francia, hol angol, hol német hotelekben üti fel. Neve jelentéktelen filmek főcímlistáján szerepel. Megnyugvását ágyról ágyra hajszoló asszony, bizonyos Doris Poulski, Julien Duvivier A nagy élet(1960) című sikertelenjében. Chabrol Landru (1962) -történetének egyik áldozata. A Chaillot bolondjában (rendezte: Bryan Forbes, 1969) Aurélia grófnőt Katharine Hepburn, az uzsonnára invitált bogaras öregasszonyok egyikét Masina játssza. Egy csehszlovák gyermekmesében tündérkedik. Kietlen tévé-sorozat főszereplője. Végkielégítésként mosolyára szabja Fellini, Tonino Guerra és Tullio Pinelli Ginger szerepét (1985), előkászálódik a molytalanítóval teli szekrényből a híres hollywoodi táncos-színész dublőzét elszerepelni egy húsdaráló érzékenységével működő televízió-showban.

A filmtörténet és a történelem túllépett Gelsomina mosolyán. Az élet értelmét keresték Fellini filmjei egy ember életének értelme helyett. Magánmosoly helyére a társadalom keserű vigyora került.

Masina mosolya a mozitékáké és televíziós vetítéseké lett. Életművének másik része Fellini filmjeiben testesült meg. Ő lett a filmrendező Laurája.