Láttuk még

Az ítélet éjszakája

Mockler János

Két óra sötétség. A film első három percében négy idegbeteg, ötödosztályú színész születésnapi mulatságra készül. Egy bokszmeccsre. Ám jósorsuk összehozza őket négy elmebeteg kollégájukkal. Az éjszaka sötétjében az elmebetegek üldözik az idegbetegeket. A moziban sötét van, a filmen éjszaka, ám a film alkotóinak ez is kevés. Ezért az ideg- és elmebetegeket lekényszerítik a csatornába, akik itt igen hamar bámulatos átalakuláson mennek át. Hogyan lesz hihetetlenül rövid idő alatt az ideg- és elmeosztály menekültjeiből kommunális rágcsáló? A mű, ha kafkai mélységekig nem is, de a közművek legalacsonyabb szintjéig eljut. Megőrizve finomságunkat, ám a film stílusában maradva: ehhez; fogható szennyáradat még nem volt látható a honi vásznakon. 1994 a család éve, tudják ezt jól Amerikában is. Így a film tanulsága mindenki számára érvényes. Kellemes családi mozidélután, egy este a kanálisban.

A fenti felületes és elhamarkodott ítélkezéssel szemben a filmnek van egy másik lehetséges megközelítése is. A mű rendezője a négyzetes arányban növekvő homályban és mocsokban is tisztán lát. Sötét és barátságtalan tónusú ecsetvonásokkal ábrázolja mindennapi életünk nehézségeit. Bizonyos beállításai Andrzej Wajda-i magasságúak, és a végén – ahogy a tisztességes munkában az szokás – a kiút is mutatkozik. Na, nem a kultúrmocsokból, csak a moziból. A jegyszedő néni mutatja meg, miután hosszasan babrált a függönnyel. De én tudok ennél sokkal jobb megoldást is: közelébe se menjünk a mozinak.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1156

Cikk értékelése:

szavazat: 1437 átlag: 5.49