KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
          
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/május
KRÓNIKA
• Létay Vera: Élt 39 évet Koltai Ágnes

• Bakács Tibor Settenkedő: Pogány evangélium Derek Jarman
• Nádasdy Ádám: Körülötte angyalok Derek Jarman
• Kömlődi Ferenc: Punk karnevál Jubileum, 1977
• Eörsi István: Kitérő: Buñuel (1.) Időm Gombowitz-csal
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: A szabadság orra Berlin
MAGYAR FILM
• Zsugán István: Egyetlen zseblámpával Beszélgetés Grunwalsky Ferenccel
• Hirsch Tibor: Minden ugyanaz másképpen Balázs Béla Stúdió
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Turcsányi Sándor: Elővárosi állomások Hal Hartley filmjeiről
• Antal István: Minden folyik tovább

• Földényi F. László: Művészet a Harmadik Birodalomban A rombolás építészete (1.)
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Orbis Pictus Nyugattól Keletre, avagy a média diszkrét bája
• Turcsányi Sándor: Egy csók és más semmi Rám csaj még nem volt ilyen hatassal
• Forgách András: Egy mozdulat sírfelirata Isten veled, ágyasom!
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: A Pelikán-ügyirat
• Békés Pál: Imádlak, Mr. Manhattan!
• Turcsányi Sándor: Egy lövés a fejbe, öt a testbe
• Kovács András Bálint: Veszélyes érintés
• Tamás Amaryllis: Négyfogásos szerelem
• Mockler János: Az ítélet éjszakája
• Harmat György: Szökésben
• Bíró Péter: Robotzsaru 3.

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ítélet éjszakája

Mockler János

Két óra sötétség. A film első három percében négy idegbeteg, ötödosztályú színész születésnapi mulatságra készül. Egy bokszmeccsre. Ám jósorsuk összehozza őket négy elmebeteg kollégájukkal. Az éjszaka sötétjében az elmebetegek üldözik az idegbetegeket. A moziban sötét van, a filmen éjszaka, ám a film alkotóinak ez is kevés. Ezért az ideg- és elmebetegeket lekényszerítik a csatornába, akik itt igen hamar bámulatos átalakuláson mennek át. Hogyan lesz hihetetlenül rövid idő alatt az ideg- és elmeosztály menekültjeiből kommunális rágcsáló? A mű, ha kafkai mélységekig nem is, de a közművek legalacsonyabb szintjéig eljut. Megőrizve finomságunkat, ám a film stílusában maradva: ehhez; fogható szennyáradat még nem volt látható a honi vásznakon. 1994 a család éve, tudják ezt jól Amerikában is. Így a film tanulsága mindenki számára érvényes. Kellemes családi mozidélután, egy este a kanálisban.

A fenti felületes és elhamarkodott ítélkezéssel szemben a filmnek van egy másik lehetséges megközelítése is. A mű rendezője a négyzetes arányban növekvő homályban és mocsokban is tisztán lát. Sötét és barátságtalan tónusú ecsetvonásokkal ábrázolja mindennapi életünk nehézségeit. Bizonyos beállításai Andrzej Wajda-i magasságúak, és a végén – ahogy a tisztességes munkában az szokás – a kiút is mutatkozik. Na, nem a kultúrmocsokból, csak a moziból. A jegyszedő néni mutatja meg, miután hosszasan babrált a függönnyel. De én tudok ennél sokkal jobb megoldást is: közelébe se menjünk a mozinak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1156