KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
   2011/november
KUBRICK
• Békés Márton: Renitensek A lázadás inflációja
• Simonyi Balázs: Lolita fotelje Kubrick Párizsban
• Hubai Gergely: Strauss az űrben A Kubrick-kotta
FEKETE AMERIKA
• Boros Gábor: Forradalom családi vállalkozásban Melvin és Mario Van Peebles
• Géczi Zoltán: Gyászbeszéd egy virgonc halott sírja felett Kortárs blaxploitation cinema
LATIN MOZI: ARGENTÍNA
• Lénárt András: A Harmadik Film országa A mai argentin mozi
• Ardai Zoltán: Nagy lófrálás délelőtt Cortázar–Antonioni
• Sepsi László: A bűn diktatúrája Argentin bűnügyi filmek
BUDAPEST NOIR
• Kolozsi László: Pesten lehetett este korzózni Beszélgetés Kondor Vilmossal
• Schubert Gusztáv: Bűnös Budapest? Noir Posthumus
RÉMREMAKE
• Varga Zoltán: Ne szemétkedj az eredetivel! Rémremake-ek
• Varró Attila: Vérfrissítés
TATSUMI
• Bayer Antal: A manga felnőttkora Yoshihiro Tatsumi
• Teszár Dávid: Condition humaine Tatsumi
FILMZENE
• Képes Gábor: A borzongás húrjai Riz Ortolani és kortársai
FILM / REGÉNY
• Varró Attila: Csak gépelés Kathryn Stockett: A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
• Tüske Zsuzsanna: Fehér fajansz A segítség
KRITIKA
• Kovács Kata: Botlások négy negyedben A halálba táncoltatott leány
• Kovács Kata: Kultúrturizmus Éjfélkor Párizsban
MOZI
• Vajda Judit: Apró kis hazugságok
• Schubert Gusztáv: Kaland
• Kolozsi László: Tengerre, franciák!
• Kovács Marcell: Álmok otthona
• Forgács Nóra Kinga: Tomboy
• Baski Sándor: Az adósság
• Sepsi László: Santiago '73
• Pálos Máté: Room 304
KRITIKA
• Kovács Kata: Egy nap
MOZI
• Tüske Zsuzsanna: Finánc a pácban
• Roboz Gábor: Testcsere
• Varró Attila: Delfines kaland
DVD
• Pápai Zsolt: Aranypolgár
KRITIKA
• Varga Zoltán: Gyilkossághoz öltözve; Halál a hídon
DVD
• Bata Norbert: Bombasiker
• Kardulesz Rita: Éjszakai nap
• Vincze Árpád: Temple Grandin
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Santiago '73

Sepsi László

Post Mortem – chilei, 2010. Rendezte és írta: Pablo Larraín. Kép: Sergio Armstrong. Zene: Juan Cristobal Meza. Szereplők: Alfredo Castro (Mario), Antonia Zegers (Nancy), Amparo Noguera (Sandra), Jaime Vadell (dr. Castillo). Gyártó: Fabula / Canana Films / Autentika Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 98 perc.

Pablo Larraín az ezredforduló utáni chilei filmmûvészet egyik legígéretesebb rendezõje: ugyan 2006-os debütációja (Fuga) ezer sebbõl vérzõ és stilárisan túlhabzó elsõfilm volt, két évvel késõbb a pszichothrillert és a szatírát vegyítõ Tony Maneróval már az utóbbi évek egyik legfontosabb chilei filmjét tette le az asztalra, amely a sorozatgyilkos Travolta-imitátor pályaívén keresztül a kilencvenes évek médiaszatíráinak világát vetítette vissza a Pinochet-diktatúra hétköznapjaiba. A Santiago ’73 ezt a megkezdett utat folytatja, a történelmi háttér ezúttal 1973 szeptembere és az említett diktátor hullahalmokkal szegélyezett hatalomátvétele, minek hatására az autisztikus jellemvonásokat mutató kórboncnok és a szomszédban lakó táncosnõ tragédiába fúló bizarr románca is a mindennapi lelki nyomor illusztrációjából egy egész társadalom kollektív traumájának lenyomatává válik.

Larraín filmje közel sem tesz annyi gesztust a szélesebb közönségrétegek felé, mint a szintén egy-egy diktatórikus berendezkedés kontextusába illesztett zsánerelemekkel operáló Szemekbe zárt titkok vagy A mások élete, inkább az önparódia és a fekete komédia határáig elvitt groteszk minimalizmussal, a szereplõk véletlenszerû érzelemkitöréseivel és szürkészöld színben pompázó püffedt tetemekkel sokkolja óvatlan nézõjét. A melodráma és a krimi nyomokban jelen lévõ motívumai az európai modernizmus – kiváltképp Fassbinder – hagyatékát követve elsikkadnak a formalinos hangulatjelentés mögött, a dekomponált, a figurákat többszörös keretekbe szorító statikus totálképek és a végtelenségig kitartott, szótlan jelenetek pedig komoly kétséget hagynak afelõl, hogy egy fogalmazásmód továbbgondolása vagy éppen paródiája pereg a vásznon. Larraín végül a Haneke legjobb pillanatait idézõ zárlatban teszi nyilvánvalóvá: még ha játék is volt az egész, nem teljesen súlytalan.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/11 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10861