KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
   2015/július
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Az egyetlen Nemes Jeles László: Saul fia
• Soós Tamás Dénes: „Olyan, mint egy tánc” Beszélgetés Erdély Mátyással
MAGYAR KLASSZIKUSOK
• Gelencsér Gábor: Staféta a labirintusban Kovács András
• Kovács András: A szerencse fia
HORROR 2.0
• Sepsi László: Hebegés és belezés Új független horrorfilmek
• Hegedüs Márk Sebestyén: Folytatások között Insidious: A gonosz lélek
• Varga Zoltán: Nincsenek itt Poltergeist 1982 vs. 2015
KATASZTRÓFAFILMEK
• Huber Zoltán: Sterilizált evolúció Egynyári katasztrófafilmek
• Barotányi Zoltán: Atomerőmű-katasztrófák Tudomány a moziban
• Andorka György: Felezési idő Atom-dokuk
BOORMAN
• Csiger Ádám: „Ez csak egy játék” John Boorman portré - 2. rész.
WELLES 100
• Kránicz Bence: A mágus ezer arca Welles, a mozihős
• Varró Attila: Ponyvából katedrális Welles noir adaptációi
HATÁRSÁV
• Horeczky Krisztina: Az én XX. századom Robert Wilson színpada
FESZTIVÁL
• Buglya Zsófia: Kiemel, beemel Linz – Crossing Europe
• Ruprech Dániel: Síkban terül el Oberhausen
TELEVÍZÓ
• Huber Zoltán: Korszakok határán Mad Men – Reklámőrültek
KÖNYV
• Veress József: „Megvigasztal két órára” Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló
FILM / REGÉNY
• Jankovics Márton: A hiányérzet krónikása Paul Thomas Anderson: Beépített hiba
KRITIKA
• Pintér Judit Nóra: Hegek a lelken Nagy Dénes: Seb
• Takács Ferenc: Képben vagyunk Mike Leigh: Mr. Turner
• Czirják Pál: Ez nem egy taxi Jafar Panahi: Taxi Teherán
MOZI
• Forgács Nóra Kinga: Lány macskával
• Árva Márton: A második anya
• Kovács Bálint: Világevők
• Baski Sándor: Jön Harold!
• Kránicz Bence: A kém
• Varró Attila: Hullámlovasok
• Vincze Teréz: Szerelemsziget
• Vajda Judit: Csak azért is szerelem!
• Tüske Zsuzsanna: Megőrjít a csaj
• Horváth Eszter: Szex, szerelem, terápia
• Soós Tamás Dénes: Who Am I – Egy rendszer sincs biztonságban
• Sepsi László: Holnapolisz
DVD
• Kránicz Bence: Batman-rajzfilmek
• Pápai Zsolt: Hazárdjáték
• Soós Tamás Dénes: Az interjú
• Kránicz Bence: Agyar
• Fekete Martin: Szarvak
• Pápai Zsolt: Csapatjáték

             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Tévéerotika

Félreérthetetlen testhelyzetek

Turcsányi Sándor

A honi tévékéjek úgy aránylanak a pornóhoz meg az erotikához, mint a Havanna lakótelep a Karib-szigetvilághoz.

 

Jó hír! A magyar nyelven fogható televíziós csatornák erotikus műsorai – hangozzék ez bármennyire is hihetetlenül – leginkább mélyreható valóságábrázolásukkal tűnnek ki az egyéb természetű tévétermékek áradatából. Ami esetleg még ennél is meglepőbb, hogy ezen állítás fokozottan érvényes a fikciós szándékoktól vezérelt próbálkozásokra, különös tekintettel, ha azok hazai gyártásúak. Szimpla mélyrealizmus, ha hiszik, ha nem.

Így dugunk mi. Mielőtt közösen kikérnénk magunknak ezt a valóban nem túl hízelgő állítást, kénytelenek vagyunk számba venni néhány papírral is igazolható tényt, s azokat összevetni bizonyos tévéműsorok közlendőivel. De csináljuk fordítva! Hátha úgy jobb.

Pereg a Magyar ATV-n egy feltétlenül erotikusnak szánt sorozat, az a címe, hogy Csillagos ötös. Hogy honnan tudom? Láttam, egyébként nem tudnék róla. A sajtóban közzétett tévéprogramok ugyanis egyöntetűen hallgatnak róla. A rádióújság szerint ilyen műsor nincs. Ha az ember túl sokat nézi a magyar televíziók erotikus műsorait, előbb-utóbb elkezd fájni a foga egy kis pornográfiára. Olyasmi érzés ez, mint amikor a nagyanyám megnézte a Dallas ismétlését is, hátha abban többet mutatnak. Ha az erotikus műsorok ennyire kielégítetlenül hagynak, nézzünk valami pornót, hátha messzebb jutunk.

Sötétebb pornográfiát el sem tudok képzelni, mint az ugyancsak a Magyar ATV-n (micsoda vad kanális, istenem) látható péntek esti Sajtóklub. Az éjjel negyed kettes ismétlést választottam, ez kell nekem, a puhatestű éjszaka, nyolckor ki néz pornót? Hát bejött nagyon, úgy maradtam; a tévé előtt, bénultan. Mintha végigment volna rajtam a második ukrán zászlóalj, még a távkapcsoló fölemelésére sem maradt erőm. Szerencsére. Mert se reklám, se semmi, következett a Csillagos ötös. Színmagyar produkció, erotikus szappan, vagy mi, ez ám a csoda, egy dugós Barátok közt.

A főcímben látható csillagos ötös – négy lány, egy fiú – némileg megtévesztő, ennél azért jóval több lepedőakrobata tündököl a valóban szappanoperányi játékidő alatt. Mit tündököl, szerepel, alakít, játszik, uram bocsá’ színészi produkciót nyújt, merthogy a dolgozatban számos ágyon kívüli jelenet is adódik, nyilván a pontosabb valóságábrázolás és a kalandos dramaturgia megvalósítása érdekében. Párbeszédek, akciók. Utóbbi alatt persze olyasmi értendő, hogy valaki bemegy egy bárba, és megpróbál fölülni a bárszékre. Nem sikkesen, csak úgy, hátha sikerül.

A rövid műsoridő, a szappanhossz nem sok köntörfalazást enged az alkotóknak, ezért, hogy mihamarabb a lényegre lehessen térni, a sorozat írói az erotika közeli világból választották hőseiket. Bártündérek, hobbyprostituáltak és kuncsaftjaik. Világos, hisz ki győzné kivárni, míg egy pedagógus, kisállattenyésztő, belvárosi elitértelmiségi vagy populista politikus kalandos élete során végre valami pikáns sztoriba keveredik.

Mondom tehát, megélhetési- vagy – mert azért ez mégiscsak fikció – hobbyprostituáltak. Nos, mielőtt az ő sorozatbeli ténykedésükre rátérnénk, merítkezzünk csak meg a valóságban. Ezért a legnagyobb áldozat sem drága, nem is értem, hogy miért nem publikált eddig Günther Wallraff a Filmvilágban.

Az úgy van, hogy vesz az ember egy, de inkább két hirdetési újságot. Mert az egyikben kb. negyven, a másikban legalább száz vizsgálatának tárgyába vágó hirdetést talál. Egy-két fontosnak hitt paraméter és egy mobiltelefon száma szerepel ezekben. Ha tisztán akarjuk látni a valóságot, nem mehetünk el szó nélkül ezen számok mellett.

1. A hirdetések száma: nos, az újságban található ingatlan, gépjármű, álláshirdetésekhez képest is oly meglehetős e kvantum, hogy nincsen okunk kételkedni: itt egy nagyon is karakteres piac létezik. Ez egy nemzeti sport. Kereslet + kínálat, vita nélkül.

2. Mobilszám: már ez is messzemenő következtetéseket enged. Ha a húszas, harmincas után kilences következik, nagytapasztalatú, sokat próbált ügyintézővel lesz dolgunk. Ha négyes, akkor az üdeség, a fiatalosság ígéretének illúziójával vághatunk neki, szinte száz százalékos biztonsággal prognosztizálhatóan valamelyik lakótelepre vezető üzleti utunknak.

A csillagos ötös párnacsatái garantáltan valósághű élménnyel ajándékoznak meg, hiszen a hiperrealizmus igényével ábrázolják a mai lakótelepi belméreteket és ízlést. E szempontból teljesen mindegy, hogy esetleg műteremben rögzítik az eseményeket. A piaci ügymenet közgazdasági alapja a választás lehetősége. Ezért rögtön egy ADIOS és egy Sunny Beach feliratú szabadidőruha fogad, tűréshatáron belüli töltelékkel. Hagyjuk most, hogy kinek hol van a tűréshatár, ezt elintéztük már, amikor a hirdetésszámokat tárgyaltuk. Szabott árak, azonos természetű szolgáltatások, kőtáblára vésett koreográfia, szakzsargon: bizony tanúságot teszünk, ezt egy az egyben prezentálja a mondott sorozat. A szakzsargon nem túl változatos, mondjuk bujának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, bár némileg rejtjelezett, desifrírozása kezdőknek egy keresztrejtvény izgalmaival kecsegtető, kedvencem a türcsi, így. Ez a neve az első tárgynak, amivel kapcsolatba kerülünk, a tusfürdő a direktmarketing útján beszerezhető áru, de legalább vízzel hígítják.

Ami innen következik, azt a vizsgált sorozat ugyancsak nagyon valóságközelien ábrázolja. A félreérthetetlen testhelyzetek félközelijeinek viszonylag monoton váltakozását látjuk, és jó sok premier plánt, hisz az arcokon tükröződik leginkább az a fene fergeteges élvezet, amit a kétségtelenül egzotikus Havanna lakótelep csak nyújtani bír.

Nem mutatnak behatolást, még genitáliákat se nagyon, néhány kebel, s tengernyi sóhaj, kész az öröm. Nos, mint a valóságban. Nem az aktusmekdonáldsz a lényeg, hanem az, ki hogyan éli át. Minden a külsőségekkel gúzsba kötött fantázia szárnyalására bízva. Íme tehát a magyar televíziós erotika és a való világ egy bizonyítottan létező szeletének nagy egymásra találása: az erotika tagadásában. Mert minden, amit itt elmeséltünk, az nyilvánvalóan maga az antierotika. Egy sivár vidék, ahol a vágy teljességgel ismeretlen fogalom.

Hogy a tavaszi virágzás, egy folyó szaga, egy hálószoba félhomálya vagy akár egy áruházi próba puszta látványa mit ébreszthet egy emberben, az ebben a fajta erotikában teljességgel értelmezhetetlen, s mint ilyen, azonmód szükségtelen is.

Ez persze még hagyján lenne, hisz annyi egyéb lehetőség nyílna még egy tévé előtt töltött gondolhatóan ingerszegény estén is, hogy az csak na. De nem. Nem, és nem. Nézzünk bármerre, kapcsolgassunk reménykedve, semmi. Akkor is semmi, ha elhatároztuk, mert most épp ez a feladat, hogy megtaláljuk az erotikát az erotikus tévéműsorokban; akkor is, ha azt úgy elrejtették, hogy maguk sem tudják már, hol van. Nem dugták el, nincs. Pedig a rendszerváltás környékére tehető, „most itt aztán szabad világ lesz”-hangulat okozta tévés nekibuzdulás a maga idejében érezhető volt. Még a közszolgálat kezdte, ha jól emlékszem szombat éjszakánként, ám az egész úgy, ahogy volt, közröhejbe fulladt. Aztán valahogy átsodródott a nagy kereskedelmi csatornákra, de onnan is kikopott. Most a ViaSat3-on és a Magyar ATV-n járnak, van Anettka a Budapest tévén, tessék mondani, az ő bármilyen mezítelenségében hol van az erotika? Ha a semmiről leszedjük a ruhát, nem a pőreséghez jutunk, hanem a semmihez. A Satelit bele sem kezdett az effélékbe, aligha véletlenül. Minek is. Próbáljuk meg befejezésül műfajilag felszeletelni e semmit.

Van ugye az orális szex. Amikor beszélgetnek róla. Ehhez elsősorban vörös színű bútorokra van szükség. Behívnak egy másodvonalbeli, tehát nyilvánosságért még majdnem mindenre képes „sztárt”, és pikáns kérdéseket tesznek föl neki. A helyzet eleve abszurd, mi más sülhetne ki abból, ha Kánya Kata művésznő vagy Szalontai Szilvia azt kérdezi egy férfitól, hogy „te tényleg nagyon szereted a nőket?”, mint a Kopasz énekesnő bármelyik pontján kibontakozó „dialógus”. Nos, ezt illik megbolondítani egy sztriptíztáncosnő „beszélgetők” között ellejtett sertepertélésével, amire aztán lehet reflektálni. Amit csak azért nem részletezhetünk, mert ez a leirat nem Ionescu műveit tárgyalja.

A másik, péntek, szombat esténként elérhető élmény az akciószex. Ezek a darabok bizonyos nagyvonalúsággal akár játékfilmnek is nevezhetők, amerikainak tetsző gyártás, diszkréten félrecsúszott szinkron, a már mondott félreérthető testhelyzetek, a sok premier plán, meg kínosan röhejes címek, a Vágy barlangja, és hasonlók.

Itt is nyílik mód visszatérni a valósághoz, hisz erotikus vonalon számos dokumentumműsornak nevezett összeállítás is kínálja magát. A valódi szex – mondja egy amerikai sorozat címe, s föltárul a való. Pornófilm forgatásra látogathatunk, s megtudhatjuk, milyen az élet egy olyan szórakozóhelyen, ahová csak lakkruhában lehet belépni. Milyen lenne? Csuda jó, és roppant izgalmas. A megszólalók elmondják, hogy ez aztán a felszabadultság temploma; itt végre azok lehetnek, akik valójában, és ettől boldogok. Fölösleges szimplán lebohócozni őket, hisz a gúny sem szül önmagában erotikát.

Végső elkeseredésünkben a nem kizárólag erotikus tárgyú beszélgetős műsorokhoz fordulunk: hátha Mónika, hátha Liptai Claudia fölizgat valamennyire, hisz ha szorgosan figyeljük az előzeteseket, kiderül, eseteik többsége valamilyen módon a nemiséghez lyukad ki. Az egyik a polgárt, a másik a közszereplőt helyezi érdeklődése homlokterébe. Ez az összevetés legalább tanulságos. Amit megtudunk, legalábbis megnyugtató. Egyikük se különb szemernyivel sem a másiknál. Mind ugyanabban a fent leírt lakótelepi szakágban versenyez, s így a kör bezárult. A televízió és nézője egy csónakban evez, a frigiditás csónakjában az impotencia kacsaúsztatóján. Hogy melyikük volt előbb, a tyúk vagy a tojás, azt maximum egy boldogabb utókor kutathatja. Innen teljességgel eldönthetetlen, ki tehet arról, hogy Magyarországon az utóbb megnevezett hölgyek és környezetük jelentik erotikából a mintát. Vagy pedig a Heti hetes a járda szélén egész napos cigarettaszünetet tartó útkaparók szintjét alulról horzsoló megjegyzései altesti tárgykörben, ha az utcán átvonul egy csinosnak látszó nő.

Summa summarum: a tévé által prezentált vérvaló egyszerű, mint a korai magömlés, helóta nép, halódó erotika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 32-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2575