KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/november
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Román Filmnapok
• Koltai Ágnes: Holland Filmhét
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Szilágyi Ákos: Orosz enteriőr Vassza
• Reményi József Tamás: Etűdök az árvaságra Pereputty; Tanúk nélkül
• Margócsy István: Kívül vagy belül? Harctéri regény

• Székely Gabriella: Play Molnár Játszani kell!
• Ardai Zoltán: Bensőséges árulások Beszélgetés Tarr Bélával
• Barna Imre: A kis utazás Szent Lőrinc éjszakája
FESZTIVÁL
• Reisenbüchler Sándor: Az E.T-szindróma Zágráb
• Bikácsy Gergely: Az esernyős hölgy fesztiválja Barcelona
• Zsugán István: Gengszterek és énekesek Locarno

• Vida János: A bolyongó költő Armand Gatti filmjeiről
• N. N.: Armand Gatti játékfilmjei
• Bársony Éva: Az animáció esélyei Dr. matolcsy Görgy a rajzfilmgyártásról
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: A nagyrozsdási eset
• Szkárosi Endre: A szenzáció áldozata
• Takács Ferenc: A vadon szava
• Bérczes László: Finom kis bordély
• Gáti Péter: Altatódal nászágyon
• Hegyi Gyula: Twist Olivér
• Lajta Gábor: Gyilkosok utcája
• Vanicsek Péter: Jim Craig

• N. N.: A 41. Velencei Fesztivál díjai
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: Mi lesz? Csapdák és hírek
KÖNYV
• Csantavéri Júlia: Értékek és folyamatok – vázlat a magyar filmművészetről

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jim Craig

Vanicsek Péter

 

Amiért mi, magyarok egyként felhördülünk a tschikós-gulásch-pántlikás-féle búsmagyar képre, azért próbálta George Miller is száműzni filmjéből a koala-kenguru-aranyláz ausztrál sztereotípiáit. Helyükre azonban csupán újabb sztereotípiákat állít. Abból, ahogy az alkotók szinte vallásos áhítattal ábrázolják az ember és a ló kapcsolatát, sejthető: tűz-víz-ló egy nívójú fogalmak: az élet feltételei.

A film a deheroizáló, realisztikus „vadnyugati” filmek ama markánsan jelentkező vonulatához tartozik, amely az ember-természet viszonyt a maga kíméletlen kegyetlenségében is némi líraisággal szemléli. A képi szuperprodukcióban sztereó hangosítással vadlovak és jó hegyi mének száguldoznak fel s alá – valóban lenyűgöző a látvány. Kevésbé boldogul a rendező kétlábú hősei mozgatásával. A közös szerelmükért vérre menően vetélkedő testvérek története, az árva lovászfiú és a gazdag kereskedő lányának nehézségekkel tarkított viszonya számtalan variációban és helyszínen került már elénk, így a kegyetlen és gyönyörű természet, a mégis győzedelmes ember, az örökké robogó megannyi pompás paripa csupán egyetlen nagy díszletet alkot. Stílszerűen szólva: couleur ló-cale-t!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/11 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6284