KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1986/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hírek Roger Leenhardt; Anne Baxter; Lilli Palmer
• N. N.: Hibaigazítás

• Kornis Mihály: A történelem csinos rabszolgái Jancsó Miklós olasz filjeiről
• György Péter: A mulandóság építészei A magyar film díszletvilága
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Vége a misének? Nyugat-Berlin
• Antal István: Filmezzetek, testvéreim! Beszélgetés Jonas Mekasszal

• Bródy András: Mozi a víz alatt Vita a filmgyártásról
• Kovács András Bálint: A szorongás képei Az expresszionizmus és a film
• Márton László: Térfátum, síklátvány, ponteszme Fritz Lang filmjeiről
• N. N.: Fritz Lang filmjei
ISMERETLEN ISMERŐSÖK
• Bikácsy Gergely: A rejtőzködő kamera Eric Rohmer
LÁTTUK MÉG
• Hegyi Gyula: Képvadászok
• Bérczes László: Az elvarázsolt dollár
• Ardai Zoltán: Szerelmi lázálom
• Faragó Zsuzsa: A part
• Koltai Ágnes: Vad banda
• Kovács András Bálint: Végtelen nappalok
• Szemadám György: Elpidio Valdes
• Kovács András Bálint: Ottó, az orrszarvú
• Vida János: Aladdin és a csodalámpa
• Máté J. György: Egyéniség
• Gervai András: Háborúban nőttem fel
• Bársony Éva: Patorale Heroica
• Hegyi Gyula: A lótolvaj lánya
KÖNYV
• Almási Miklós: A maradandóság katalógusa
• Fáber András: Ember, gép, idő

             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Patorale Heroica

Bársony Éva

 

A címmel ellentétben sem a pásztorjáték idillje, sem a heroizmus fensége nincs jelen a filmben. Hogy Henryk Bielski mégis fontosnak tartotta ezt a meghatározó hangulatú címet, azt inkább fájdalmas fintornak vehetjük. Ilyen az érzelmek idillje és ilyen szomorúan kényszerű a hősiség ebben a mi szörnyeteg századunkban, közelebbről szörnyeteg századunk legszörnyűbb korszakában, a háború idején.

Minden hétköznapi és majdnem jelentéktelen ebben a filmben. A háború szerencsével megúszható kényelmetlen állapot. A pohosodó, középkorú hős szerencsés és ügyes túlélő. Az érzelmeket pedig, mielőtt játszi magasságokba szökellnének, a front mögötti valóság mázsás koloncai rántják a földre.

A szép és fiatal hitvesnek ugyanis másik férje van már, meg pólyásgyereke. A frontról rövid szabadságra hazaérkező első férj csak magyarázatot talál, de vigaszt nem. És megoldást sem a két törvényes házasság patthelyzetére. Erre csak dramaturgiai megoldás van. Érzelmes is, hősies is, de nem túl meggyőző. Az első férj önfeláldozása váratlan, sem a karakteréből, sem a szituációból nem következik. De még józan paraszti ésszel is logikátlan. Az, hogy a második férj helyett ő áll ki a falu átalakítása ellen szövetkező banda fegyverei elé, legfeljebb a cím soványka indokául szolgál. A helyzetek, a hősök és a kor ábrázolása szokványos és jellegtelen ahhoz, hogy a kényszerű hősiesség és az élet vágyánál is erősebb érzések tragikus magasságába emelkedjék a közepes film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5834